Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: A régi Magyarország serfőző ipara
adagolásának mennyiségében, főként a komló hozzáadásában, valamint az erjesztés és eltarthatóság idejében igen nagy eltérések lehettek. A mézsörkészítés oklevél szerint igazolható legkorábbi adata 1107-ből való. A dömösi prépostság adománylevelében évente 175 akó méhsert kellett adni a szolgálatára rendelt falvaknak. 1231-ben Gug comes egy általa Dym-ben alapított Szent Miklós kápolna javadalmazására többek között elrendelte, hogy a szolgák mézes italt (medonem) is készítsenek, amelyet a kápolna ünnepein a szegények közt kell kiosztani. 1235-ben a Tolna megyei Mázán királyi méhserfőzők (marchidatores regii) laktak. 1280-ban a Balaton melletti Tördemic községben is a királyi márcadók (mard datorum) éltek. A Nyitra megyei Turdomesztic község már 1280-ban szerepel oklevélben, amelyet 1330-ban Turdemiz, 1474-ben Tordaméz néven említenek. 1302-ből ismerjük a Hont megyei Méznevelő falut, amely nevét királyi szolgálónépeiről kapta, akik minden bizonnyal mézserkészítéssel is foglalkozhattak. A Sopron megyei Márcz falu szintén a méhsörről kapta nevét. Az Árpád-kori Magyarországon igen elterjedt méhészkedésre utal számtalan adat, s különös bizonyítékai e ténykedésnek a települések földrajzi nevei. 1219-ben említik Méhes elpusztult falut Körösladánytól DK-re, ahol réti méhészek laktak. Méhtartásra utal a Bihar megyei Mihellö (hajdan: Méhellő), később Mirló néven szereplő püspöki birtok. A Fekete-Körös völgyében Mézes, amely azonos Méhes középkori községgel, amelyet 1568- ban János Zsigmond adományozott el. Méhészfalvak sorába tartozott a Bihar megyei Méhkerék, a gömöri Méhi falu, az Abaúj-Toma megyei Méhész, a Szatmár megyei Méhtelek. Méhtartással kapcsolatosak a Födémes, Fedémes falunevek. A födémes jelentése méhes, kaptáros, amelynek alapszava a fed szó, ősi finnugor örökség. A történelmi Magyarország területén nyolc ilyen nevű település ismert a középkorban. 1055-ben említett Fidemsi valószínű Tolna megyében, a tolnai vártól É-ra, Fadd közelében létezett, s utóbb nyomtalanul eltűnt. 1221-ben feljegyzett Fudemus, a Pozsony megyei Tevel járásban ma Nagy- és Pusztafödémessel azonos. 1239-ből ismert Fedemes Nyitra megyében Suránytól ÉK-re, a Zsitva mellett, ma Zsitvafödémes. 1259-ben Fedemes nevű település ismert a Hont megyei Hont várától ÉK-re, amely ma Ipolyfödémes. 1261-ben Fedemus faluról írtak Heves megyében, Egertől É-ra, amely a mai Fedémessel azonos. 1264-ből fennmaradt oklevél Fedemus településről tudósít, amely a Csepel- sziget északi részen, mint a királyi mézadók faluja szerepel, s ezt akkor IV. Béla eladományozta. Utóbb elpusztult falu lett. 1295-ben a Nógrád megyei Fedemust említik Pásztótól É-ra, ma Filimes néven található. 1325-ben alia Fallow alio nomine Fedemus írták azt a falut Szabolcs megyében, amely a későbbi Kis- Kálló, ma Nagykálló város része. A méztermelő falvak sorába tartoztak a Darázs, illetve Darázsfalu nevet viselő települések. 1113-ban a zobori apátság birtokolta, a Drasej néven nevezett Darázsfalut, 1135-ben a Hont megyei Darázsi a bozóki prépostság alapítólevelében szerepel. További Darázs nevű falvakról tudunk Baranya, Hont és Vas megyékben. Méhtartás lehetett a létalapja Lépesfalva egykori lakóinak Sopron megyében. Az oklevelekben további méhtartásra, mézadózásra és méztermelésre utaló adatokat találni. Pécsváradon, a Mecsek lábánál egy királyi udvarházat védő kis várban Szent István király 1095-ben bencés apátságot alapított, melynek nagy számú szolgálónépet adományozott, s köztük 12 méhészt (apiarii). 1277-ből ismerjük a Vas megyei Mézadó (Mezadou) szolgáltatófalu nevét, amely Körmendtől DK-re feküdt, s a mai Sárfimizdó helynévvel azonos' Méhtartásukról kapták neveiket az oklevelekben szereplő következő Árpád-kori településeink. Ilyenek az 1219-ből ismert Bihar vármegyei Méhes, az 1293-ban létező Kolozs vármegyei Nagyméhes és Kisméhes, s az 1300-ban eladományozott szintén Új Hevesi Napló 27
