Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Renn Oszkár: A Sári
Denn Oszkár & ü>árt Sári egy szép, nagy, sárgahajú muraközi ló volt. Lassú mozgású, hat éves heréit, de azért vidám természetű, aki irigylésre méltó bölcsességgel viselte fuvaros gazdáját, annak örökké replikázó feleségét. Békés megértésben élt együtt az istállóban a Gücül nevű, lábai között ugrándozó, tarka házinyúllal, és nem bosszantották a sokszor körülötte vihán- coló udvari gyerekek sem. Az emberek társaságában szerette a figyelmet, és ha sokáig nem törődtek vele, rövid horkantással jelezte súlyos jelenlétét. Majd amikor megpaskolták a nyakát, hízelkedőn nyomta orrát a simogatóhoz, közölve, hogy kedvére való a cirógatás. A perpatvarokat élvező gyerekeknek többször is úgy tűnt, mintha egy-egy gazda-gazdáné vitaroham közben, hallgatva a záporozó riposzt-szitkokat, Sári elmosolyodott volna, sőt még rájuk is kacsintott. Mosolygó József és kardos felesége, Elvira asszony Sárival és stráfkocsijukkal Újfehértóról települtek Vácra. Bérelték a belváros közepén annak a háznak az egyik lakását, melyben volt egy kis istálló és a kockaköves udvaron a platós kocsinak is jutott hely. A ház egy gazdag zsidó ügyvédé volt a századforduló idején és akkoriban a jogász saját hintájával járta körbe vidéki ügyfeleit. Valószínűleg kocsist is tartott a később bérbeadott fuvaros-lakásban. A fuvaros a háború után virágzó, feketéző kereskedelemben, a szuperinfláció bil- lió-milpengős világában tele volt rendeléssel. Szállított Vác és Pest között mindenhonnan, mindent és mindenhová. Hajnalban elment és soha nem lehetett tudni, hogy mikor érkezik haza. A megérkezés minden alkalommal elég hangos esemény volt. A Sári a kocsival bekanyarodott a nagy, kétszárnyú kapu elé. Türelmesen megállt és várt. Ha a gazda mozgásképes volt, akkor leszállt a bakról, kinyitotta a kaput. Ez nagyon ritkán fordult elő. A ló türelme a kapu előtt gyakrabban elfogyott, mert a kapu nem nyílt. Ekkor nyerített egyet. Erre aztán jött Elvira asszony, kinyitotta a kaput és Sári lassú óvatossággal indult be az udvarra a bakon heverő gazdájával. Ekkor lett igazán hangos a fogadtatás:- Jaóóska! Az Isten rogyassza rád az eget! Már megint tökrészeg vagy! Hogy esnél már le egyszer a kocsiról! Es mondta tovább, miközben lehúzta férjét a bakról, aki a bizonytalan talajfogás után a konyhába szédelgett, ahol leült egy hokedlira és nyomban az asztalra borult. Az asszony gyakorlott mozdulatokkal oldotta Sári kötelékeit és megveregette a minden útról biztosan hazataláló ló nyakát. Tovább már nem törődött vele. Ment a konyhába mondani a pislogó részeg fejére az asszonyi szitkokat. Közben azért gondosan megvizsgálta a fuvaros zsebeit is: maradt-e valami a napi keresetből? Az eredménnyel ritkán volt elégedett, sokszor üres zsebekben kotorászott. Közben Sári hátrament az istállóba széna-szemlét tartani és nyúlbarátját, Gücült üdvözölni. Ezután visszafordult és a konyha nyitott ablakán benyújtotta szőke frufrus, nagy fejét. Várt a csatazaj csendesedésére. Az asszony csak mondta:- Ha nem lenne ilyen okos lovad, már minden este valahol az árokszélen szedhetnélek össze! - hangoskodott, de közben már nyújtotta a lónak a nagy karéj zsíroskenyeret, melyet az jóízűen egy falásra bekebelezett, de nem mozdult.- Mi az, Sári? Még egyet, mert hazahoztad ezt a részegest? - kérdezte enyhültebben Elvira asszony és már kente is a második kenyeret, melyet Sári elégedetten behammolt és lassan megfordulva az istállóba ballagott. Új Hevesi Napló 21
