Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Vasárnapi verebek, Nyár-búcsú
Uíurawski Magdolna Ünnepre megszentelt kenyérdarab, mint szárnyas lény, a fii felé repül. Nem érted, mért adják s mitől halad, a lebzselő madár elé terül. De lásd, a jó falat hálára készt. Az áldott, jó kenyér, akár fohász. Tulajdonodból adtál néki részt. Fél szemmel néz rád s ház előtt bokáz. Piros láb ugrál, barna szárny suhan. Apró szemében csillan tiszta fény. Már hinni tud, s ha rádnéz, boldogan repes feléd, mert új ruhád: erény. Egy mozdulatban istentisztelet. A csillanó fény boldogan nevet. Olyan szelíd a nyár! Nem hinnéd el ma még, hogy pár napig van itt, utána itt a vég. Szomorkás, sárga lomb peregni kezd megint, s kezed a távozó fecskéknek újra int. Az indulás előtt hazudni kell: örök a szépség, és az érzés csak hozzája köt. A nyár búcsúja: fényben - hőben tombolás, illúzió, termékenység, virág-varázs. Elüldögélhetsz este. Langyos szél simít. Az ős-tudás csupán a lelkedben visít: Ne higgy a hízelgő szavaknak! Mind csalás. Képzelgés, ámítás e pompa-áradás. De üldögélni kell. Hazudhat untalan, a lelked issza szép szavát ma boldogan. 14 IX. évfolyam 8. szám - 1999 augusztus
