Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Jámbor Ildikó: Volt egyszer egy színház

tehettünk? Nekem megvolt a szerződésem. A Széchenyi út 1. szám alatt laktunk, az első emeleten. Történetesen a ház az Eger és környéke Kereskedelmi Vállalat telephelye is volt, s az ottani igazgató -kockáztatva a saját állását és személyi biztonságát - felvette Ottót segédmunkásnak. Én pedig esténként „nyomtam az ipart a színpadon”, operettekben énekeltem, mókáztam, ő pedig harmincegynehány évesen a kitűnő kvalitásaival - rakodott. No, így eltelt az évad. Majd aztán az év végén felmentünk Budapestre, bejelentkeztünk a Minisztériumba. Az illetékes, már utólag ismertem meg, hogy a Meruk elvtárs nem fogadott. Én elhatároztam, hogy ez így nem mehet tovább, tehát nem tágítottunk. Darvas Iván is ott kilincselt akkor. Egyszóval mindennap odamentünk. Végül mégis hajlandó volt fogadni bennünket, s mondhatom, engem addig úgy még meg nem aláztak, mint ott akkor.- Hogyan zajlott a párbeszéd?- Én kezdtem a mondandót, Ottó nem szólt (mondtam is neki, hogy inkább ne szóljon), de láttam a szemén a visszafojtott indulatot. „ Meruk elvtárs, a börtönben azt mondták, hogy semmilyen retorzió nem lesz. Hát gondolkozzon el rajta mi lesz ezzel az emberhez, jó színész, ehhez ért, semmi mást nem tud csinálni, miből fogunk megélni?” Hát Meruk elvtárs nem válaszolt, kiabált velünk, és mondott ő mindent, hogy az Ottó azt hitte, hogy ő fog lógni, de ő majd megmondja, hogy ki fog lógni, de mi nem szóltunk egy szót sem. Végül azzal engedett el bennünket, hogy „Gondolkodom rajta”. Aztán csakugyan, két hét múlva letelefonált Szöllősynek, hogy visszaveheti a színházba, s valóban le is szerződtette, s akkor már megint minden mehetett úgy, mind annak előtte.- Hogyan nézett ki az egri színház az ötvenes évek végén, kik jártak oda, milyen volt itt

az élet?-Milyen volt? Zsufi volt, sok bemutatót tartottunk, ott éltünk, de nem éreztük fárasztónak, mert fiatalok voltunk, s mást el se tudtunk volna képzelni. Együtt töltöttük minden időnket. Szakmai féltékenységről szó sem lehetett, mert mindenki agyonjátszotta magát. Olyan darabokat tartottak műsoron, amit a közönség igényelt és szeretett: drámát, zenés játékot, és operettet. Én eredetileg zeneművészeti főiskolát végeztem, s amit a színészmesterségből elsajátítottam az itt ragadt rám a színházban, a kollégák, a rendezők segítettek a pályámon. Játszottam prózai szerepeket is. Legelőször Moliére- Tartuffjében Dorine-t. Nagyon megkínlódtam vele, de megérte. Készültem is erre, s én magam is kértem prózai szerepeket, mert arra gondoltam, hogy mi lesz, ha már nem csillog úgy a hangom. Erre nem volt aztán szükség, s nem panaszkodhatok, mert a hetvenedik születésnapomra megkaptam Gáli Lászlótól (már ebben az újabb színházban) a Csárdáskirálynőben Cecília szerepét.- Milyenek voltak a kollégák, hogyan szövődtek a barátságok?-Kovács Mária volt itt, az egri színházban a nagy tragika. Tőle sok segítséget kaptam a prózai szerephez, s én igyekeztem azt zenében visszaadni neki (például úgy, hogy egy nehezebb belépőnél megadtam a hangot). Emlékezetes alakításai voltak. Ragyogott az Elektra címszerepében, vagy ő volt Bródy Sándor darabjában a tanítónő. Szép volt, tehetséges, remek. Negyvenkilenc éve tartjuk a kapcsolatot, ma is telefonon gyakran felhívjuk egymást. Az egriek másik nagy kedvence Stefanik Irén, aki szintén mutatós, ügyes színésznő volt, Vass Károly rendező felesége. Kanalas László remek jellemszínészként lett ismertté, közkedvelt táncos komikus. Itt játszott Szabadi József - aki aztán Szegeden is szép karriert csinált, ha jól tudom, ma is ott él - az egriek kedvence, igazi bonviván. Csak annyit mondhatok, hogy a társulat vezetője akkoriban mindössze huszonöt színészt számlálhatott, de minden darabot prózait, zenést egyaránt kettős szerep- osztásban le tudtunk játszani. A koreográfiákat Gyuricza Ottó készítette, ő is tanította be velünk, amit lehetett házilag oldottunk meg. Valóban sokoldalú és lelkes társulat volt a mienk. Nagy sztárnak számított még Szende Bessy, és Csala Zsuzsa is itt kezdett nálunk.- S a körülmények?

Új Hevesi Napló

77