Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A mindennapi dolgok versei
S^Ipor Slemér /mAaásmMyM afo^o-ztfpestet Ágy, asztal, bölcső, néhány régi szék minden szobában mindenféle holmi róluk szeretnék felsóhajtva szólni, kik szolgálják az ember életét. Ó, feledésben drága társaim! Nem tűnnek fel sem, mivel köztük élünk ünneplőn róluk keveset beszélünk versemben is ütött-kopott a rím. Alázatosak nincs szenvedélyük, egy pillanatra hajolj föléjük. A ház megvéd és megaláz. Elföd előled szelet, zivatart, cserébe érte fogva tart. Míg fiatal vagy, fáj e rabság és túl drága az ár, de később, hogy közeleg az aggság, egyre jobb, hogy jól bezár. Meglátod, mire betelt az idő: a sír gőgös elődje ő. Az asztal verejtékkel és kenyérrel marasztal. Úgy állsz vele és ő veled, mint komoly tárgyaló felek. Amennyit elvesz, annyit ad: munkádat és jutalmadat. A szék szegényke, szerteszét található. Ahol lehet, segít, lohol. Szolgálatkész, mint egy szolga, mindig van valami dolga. A sorsa rossz és fénytelen, szinte szégyellni kénytelen. Úgy szánd őt, mint mostohafiut: neki mindenből csak az alja jut. 8 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
