Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Szabó Zsuzsa: A Nagy Felfedezés: Portugália
fehéren csillog a víz felett, mint valami csodaszép hal, amely fölveti magát a felszínre egy pillanatra. Maga a kiállítás á tenger, a víz és a környezetvédelem jegyében zajlik. A belépődíj elég magas, igaz, egész napra szól, reggel kilenctől hajnali háromig, és ha kicsit többet fizetünk, egy valódi Swatch órát is kapunk ajándékba. A svájci óracég minden órához két dollár támogatást ad, amely környezetvédelmi célokra fordítandó. A portugál impulzivitáshoz képest szokatlanul nagy a szervezettség. Könnyű eligazodni a kiállítás hatvan hektáros területén, csak lábbal győzze az ember. Rengeteg a látogató, mindenhol hosszú sorok várnak a bebocsátásra. Az országok pavilonjai előtt váltakozó a helyzet, itt jobban eloszlik a tömeg. Sokan várakoznak az USA-pavilon előtt, könnyen be lehet jutni a kanadaiba és magyarba is. Makovecz a víz jegyében nem sokat tud mutatni a világnak Japánhoz vagy éppen Portugáliához képest. Gyógyfürdőinket mutatják be a színes képek a falon, hiszen ez még mindig vonzza a látogatókat. Egyik nagy attrakciója a kiállításnak az akvárium, amelynek központi nagy tartálya mellett négy kisebben az Atlanti- és Csendes-óceán élővilágát mutatják be. Itt mindjárt használni is tudjuk frissen szerzett portugál nyelvtudásunkat, mikor elúszik előttünk a rája. Sajnos fóka nincs, és a látogató brigadérosok száma is elenyésző. A halak lenyűgöző- ek. Van kicsi, narancssárga és piros, vannak rajokban szétrebbenők, egy nagy hal is rendszeresen feltűnik itt-ott, nem lehet semmi mással összetéveszteni, annyira csúnya. Van vidra és mindenféle madarak, nyilván ott van valahol a nevük egy táblán, de a tankokhoz közelférkőzni képtelenség. Lehet látni növendék cápákat is, aztán plazmákat, ezek fantasztikusan szépek, mint a hologram, változtatják pillanatonként az alakjukat, szétterülnek és összecsukódnak, a sötét háttérben tündöklőén világítanak, olyanok, dehogy olyanok, sokkal szebbek, mint az ember alkotta szánalmas számítógép-rajzok. A portugál pavilon sokkoló üzenetet közvetít a jobbára tizenéves közönségnek. Egy kisgyerek játszik a tévé előtt, az éppen pergő film eleinte idilli képeket mutat, gyönyörű tengerpartot, békés tájat, de aztán olajtól ázott madarakat, tengerbe ömlő hulladékot, halakat pusztító vegyszereket látunk. A kislány eleinte nem figyel, de aztán nyugtalan lesz és abbahagyja a babázást, legörbül a szája és sírni kezd. Szülei beszaladnak, ölbekapják és nyugtatgatják, kikapcsolják a tévét, aztán újra kimennek a szobából. Hanem a tévé hamarosan magától bekapcsolódik, megint látjuk a szennyet, piszkot, a fuldokló madarakat, a kislány sír, a szülők azonban hiába segítenének, a mocsok a képernyőn keresztül beomlik a szobába, cláztatja a szőnyeget, már ők is tehetetlenek, rémülten menekülnek ki a szobából. A film kissé szájbarágós, de megdöbbentő és feltétlenül igaz. Ahogy az egyik megszólaló mondta a rádióban: azelőtt gyógyulni mentünk a tengerre, most betegséget szedünk össze. Mert a tengeri ember feltétlenül hiszi, hogy mindenféle nyavalyáját gyógyítja a tenger: bőrbajt, hajhullást és ekcémát a víz, asztmát és májbajt a levegő. Ezért tragikus számukra a környezetszennyezés, mert szerintük a víz életet ad, nemcsak abban az értelemben, hogy fedezi élelemszükségletüket. Bármily elcsépelt a gondolat, aktualitását csak nem akarja elveszíteni: környezetünk védelme mindnyájunk érdeke, akár a tenger mellett, akár a Hortobágy közepén. A Jövőpavilonban lesétálhatunk a tenger legmélységesebb fenekére, háromdimenziós film mutatja be a környezetszennyezés pusztítását, a földrészek és a tengerek születését, a legmodernebb tengerkutató-technológiát. Népszerű az Elképzelt valóság pavilonja is, ahol sztereó-fejhallgatók és szimulátorszékek segítségével negyven perces tengeri utazáson vehet részt az a látogató, 68 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
