Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Csiffáry Csilla: Koldusbotból varázspálca
Csíffáry Csilla Ko-tdiubotbóZ vanázApáZca Tibi vézna fiatalember. Farmerben, szegecselt bőrdzsekiben és bakancsban jár. Haját hátrafésülve, gumival összefogva hordja, fülében karika. Tekintete barátságos. Arcán és lelkében a nyomot nem megélt évei, sokkal inkább a valóságból szerzett élményei hagyták. Életkora talán éppen ezért meghatározhatatlan, húsz és harminc között van. Hosszú hónapok óta nem találkoztam már vele, mikor egyszer újból felbukkant. Arca vidámabb, elégedettebb, talán teltebb is volt egy kicsit. Próbáltam kitalálni, mi lehet az oka. Talált egy lányt, aki gondját viseli? Jó állást kapott? Nyert a lottón? Tibi, ha ifjúságunk uniformissá vált ruhadarabjait viseli is, céljai, álmai egyediek, csak rászabottak. Érdeklődő, talpraesett, jól élni vágyó fiatalember, aki sok mindent kipróbált. Tanult ezt, dolgozott itt és ott, amikor még volt hol és mit. Amíg nem szűnt meg, nem építették le és nem ment csődbe. így aztán, mint tapasztalt munkanélküli, nem volt mit veszítenie, gondolta, szerencsét próbál, ha itthon nem megy, külföldön talán sikerül. Útnak indult, de nem egyedül ment, s ahová megérkezett, ott is várták már. Cél: Németország? Franciaország, Olaszország? Csodaország? Ki tudja, hol a végállomás? Munka, mint a mesében, hol volt, hol nem volt. Nehezítette a helyzetét a sok bürokratikus eljárás is. Ennek ellenére nem volt teljesen sikertelen. Talált alkalmi munkát, takarítást, anyagmozgatást és mosogatást egy pizzériában. Itt szedett magára pár kilót és ismerte az eredeti olasz konyhát. Bár kezdetben egy kicsit csalódott volt, korábban nem így tervezte ismerkedését egy idegen kultúra gasztronómiájával. Sokáig persze nem elmélkedhetett ezen. tovább kellett állnia. Munkával nem tudott elegendő pénzt keresni. Tibi becsületes fiú, nem követett el még soha bűnös dolgot. Nem lopott meg senkit, nem csapott be senkit. Most is inkább koldul, kéri és nem elveszi a másét. Honfitársai, alkalmi ismerősei közül sokan már évek óta így élnek. Kitanulták a „mesterség” csínját-bínját. Tibi számíthat rájuk, összetarloznak, védik egymást. Másra nem is számíthatnak. Fiúk, lányok - fiatalok s talán már nem is olyan fiatalok. Hűvös éjszakákon alkalmi szállásokon húzzák meg magukat, persze csak akkor, hajói megy az üzlet és futja rá. Különben a szabadban éjszakáznak. ami nem is olyan rossz. A meleg nyári mediterrán éjszaka hangulata, a kellemes társaság, a valahová tartozás érzése felejthetetlenné, kissé talán romantikussá is tette életének ezt az időszakát. Éjszakánként Tibi elmélyült gondolataiban, kavarogtak az élmények a lelkében. Milyen szerencsés is ő! Itthon még koldus sem lehetne, mert ezt a „piacot is a maffia uralja”, s különben sem üthetné sok a markát, mert lassan már csak az különbözteti meg a járókelőt a koldustól, hogy míg az előbbi dolga után siet, utóbbi a lépcsőn üldögél, így hát nem sok esne a kalapba. Milyen szerencsés is ő, hogy tavaly nem iratkozott be nyelvtanfolyamra - nem volt rávaló -, most kidobott pénznek érezné. Itt pár hónap alatt ingyen megismerheti egy ország nyelvét, tájait. Soha nem gondolta a lakótelepi kétszobás „csótányos” lakásban, ahol szülei ma is élnek - és izgulnak érte nap mint nap -, hogy valaha láthatja a tengert, Olaszország, Franciaország tájait, megnézheti Disneylandet, az Eiffel-tomyot és mindazt, ami 60 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
