Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Kobold
Van egy lovag. Én úgy hívom: Kobold Szédülten ifjú a vére és gyakran elkapja a szenvedélye amikor ferdét lát. Kajánul elédbe toppan s kérdez olyanokat hogy bár kézenfekvő mégse tudod a választ csak habozol mérgelődsz vagy csak megmosolygod gyermekes oktondi kérdéseit a rólunk alkotott véleményeit olykor felszisszenve hallgatod mert nehéz a csendes béketűrés mikor téged boncolnak élve ám ha méltó akarsz lenni az ég kegyére hát tűröd csendesen s magadba nézel immár nem önös szenvedéllyel hanem a kívülálló hűvös elkülönülésével állsz vagy ugorsz jó magast és magadat felülnézetből látod de nem a másokat lenéző ember pökhendi mosolyával hanem egy egészséges béke döbbenetével kísérvén fenséges égi zenével a lényeknek nyüzsgő tenyésző rohanását bár többnyire célba nem jutását csak gyarló elsikkadását Mikor idáig érsz a gondolatban fel kell riadj: a Kobold jól hátbavág és rádszól s aztán zuhansz zuhansz az égi felhő-nyoszolyáról buksz orra nagyokat vagy csak fenékre huppansz de legtöbbször nagyokat koppansz ez érdemed ez semmi más ha mesterséged az alkotás kőből sárból fából vagy emberi képlékeny anyagból szeretetből vagy engedetlen szavakból mind gyúrni kell
