Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Távol Európától
KOZBIslEsT ÍR cint Cö^Uár báliul ('-uroViiiol (A Csendes-óceán peremén) A nagy hajó teljesen lelassulva siklott a hegyek övezte öbölben a kikötő felé. Az utasok egy része, a kora reggeli idő ellenére, a nyitott fedélzet korlátjain könyökölve, dideregve a váratlanul hideg, metsző szélben, távcsövezte a közelgő kikötőt. Az óceán hullámai az öbölben már teljesen elhaltak, csak a rezzenéstelenül haladó hajó húzta maga után a távolba csendesülő fodrozódó hullám-háromszöget. A kikötő, Dutch Harbour már fogadta is az óceánjárót. Unalaska, egy tagja az Aleuta szigetláncnak, amely mint egy óriás bójasor, úgy határolja a Csendes-óceánt északról, mint a Bering-tengert délről. Ez a sziget 8000 év óta lakott a számtalan zord lakatlan között, és a több ezer kilométer hosszú szigetfüzér közepén található, úgy 1200 kilométerre Alaska nagyvárosától, Anchoridge-től. A sziget és a hasonnevű városka kikötőjét nevezik Dutch Harbournak, ahová a személyszállító hajó befutott és kikötött, a nyárutó egy napfényes, de ugyancsak fagyos-szeles reggelén. A kikötést szemlélő utasok szeme, a rendkívül egyszerű és az éppen hajótlan kikötő környékére pillantva, egyetlen, az öböl túlsó partjáról kirívóan szembetűnő épületen akadt meg: egy templomon, melynek szikrázó fehérsége és stílusa teljesen elütött a környezet, a városka, nem sűrűn telepített házaitól. A szigetet és a soha be nem fagyó kikötőt orosz felfedezők „találták” meg 1749- ben. Az aleuta őslakók Agunalaksh-nak hívták a szigetet, melyet az orosz hódítók először Ounalashka-nak kereszteltek, és csak 1890-től nevezik mai nevén. Az oroszok után még jöttek angol, spanyol és amerikai gyarmatosítók, de az oroszok 1867-ig stabilizálták uralmukat. Ekkor adta el a cári Oroszország Alaszkát az USA-nak, s vele a hosszú szigetsort is. A hajó a konténer-rakodó kikötőben tudott kikötni, a hatalmas portálrudak alatt. A kíváncsi idegenek, minden magukra vehető meleg holmiba burkolózva lépdeltek le a lépcsőn a szárazföldre, és nekivágtak a városkába vezető néhány kilométeres gyalogúinak. Közben elhaladtak a sziget exporttermelésének központja mellett, ahol a gazdag halászatok napi száztonnás haltömegét fagyasztó konténerekbe osztályozzák és folyamatosan fogadják a sok száz kis halászhajó napi fogását. A 4.000 lakosú városka valójában egy támaszpont-maradvány. Az USA 1940-ben létesített itt egy tengerészeti támaszpontot, melyet 1942 júniusában a japánok bombáztak, a bázis kikötőjét akarván megsemmisíteni. A zord éghajlatban itt élő emberek ma csaknem teljesen a halászatot, a halkereskedelmet és a jó kikötőt szolgálják. A megélhetési költségek rendkívül magasak. Mezőgazdaság nincs, az élelmiszereket ide kell szállítani. Erdők, fák nincsenek, a hegyeket sűrű fű, moha és néhol apró bozót borítja. A sziget belső tavából eredő folyócska hídján megrekedt az idegenek csapata. Libanagyságú óriás-sirályok százai lepték el a gyorsfolyású vizet, melyben a lazacok tömege erőlködött a folyással szemben, majd fennakadva a kavicsos mederben, lettek a végtelenül falánk sirályok áldozatai Degeszre zabálták magukat a madár-hiénák. A széttrancsírozott haltestek fehérlettek a folyó 58 IX. évfolyam 1. szám - 1999 január
