Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC, FILMMŰVÉSZET - Murawski Magdolna: Szomszédolás k – sorstársaknál…
jIMHAí jIdUNIE»® ETToIMÍ Uíurawskt Iflagdolna ^zamszébaíáe - sorstársaknál _ R endhagyó beszélgetés Sára Sándorral Mielőtt a széthúzás és ellenségeskedés magvait a magyarság között széthintették volna, őseink erőssége volt a családi, baráti kapcsolatok ápolása. Rendszeresen felkeresték, látogatták egymást, a régen elhagyott területekre is visszalátogattak, vagy legalább hírnökök segítségével igyekeztek hirt kapni egymásról. Nem is olyan távoli múltnak tűnik, amikor Körösi Csorna Sándor felkereste az elveszettnek tűnt őshazát, és az ott lakókkal felderítette, miféle rokonságban is állnak egymással. A fenti gondolatok keringenek-kavarognak bennem, amint fotós kollégámmal a Duna Televízió felé igyekszünk és kerülgetjük a Déli Pályaudvar környékén a gödröket, útlezárásokat, járdán parkoló autókat. Mikor Sára Sándorral ül szemközt az ember, olyan, mintha a gyökereivel találkozna: karakteres magyar arcán, mely egyúttal többféle népcsoport vonásait is magán viseli (akár indiai is lehetne), az egész magyarság hányódásainak nyomát is fellelhetjük. Ugyanakkor ez az arc szentély is azok számára, akik népünk sorsát szívükön viselik. Valami nagy-nagy nyugalom és ősi tudás árad belőle. Olyasvalami, amit nem lehet megtanulni semmiféle iskolában. Magával hozza, magán hordozza születése óta az, aki az övéhez hasonló hivatásra születik. A beszélgetés szakmai - fotós - kérdésekkel indul. Molnár István Géza gépéről, mely számomra, a technika világában járatlan és olykor ébren álmodó ember számára megfoghatatlan. Másként látom a világot. Én is plasztikusan, képekben, hiszen az irás révén képekben gondolkodom, mégis másféle megközelitésben. Más a szűrő. A kameráé kegyetlenül objektív, az emberi léleké viszont teljességgel szubjektív. Egy dolog viszont egyértelmű, amint hallgatom őket beszélgetni: szakmáját tökéletesen bírja, nincsenek előtte szakmai titkok, s ha lennének, a csak rá jellemző látásmóddal azt is könnyedén megoldaná. Pontosan ez a látásmód, ez a képi világ az, mely legjobban érdekel.- Mi határozta meg, mitől vált épp olyanná világlátása, amilyennek a filmekből megismertük?- Alapvetően a gyermekkorom, a többféle környezet, ahol megfordultam. Apám falusi jegyző volt, többször áthelyezték és így több falu és kisváros világát ismertem meg. De ahogy visszagondolok, leginkább az alföldi táj, a sík vidék, különösen a Jászság peremének képei maradtak meg bennem. Tulajdonképpen szinte minden filmemben ez a jelleg68 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június