Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Etnikai tisztogatások Egerben…?
íítumwski Magdolna CtníRaí tís$togatások Cgerßen...? Néhány száz kilométerre délre tőlünk zuhognak a bombák. A század egyik legutolsó óráit élő kommunista diktátora szorongatott helyzetben van. Etnikai tisztogatások magáénak vélt birodalmában... Otthonaikból elűzött emberek tízezrei menetelnek az országúton, mindenüktől megfosztva, mindenükből kiforgatva, emberi méltóságuktól (és nem mellesleg minden pénzüktől, ingóságuktól) megfosztva. Ezt nyújthatja nekik egy társadalmi rendszer, mely mindmáig a legtökéletesebbnek hiszi magát, a társadalmi igazságosság felsőfokára téve önnön rendszerét, míg hozzá képest minden és mindenki csupán a társadalmi ranglétra legalsó fokain, vagy az alatt kénytelen meghúzni magát. Ezeket a képeket nézve az emberben az a gondolat fogalmazódik meg, hogy a kommunizmus és a fasizmus között semmi különbség nincsen. Csupán a szereplők, a benne résztvevők nevei változhatnak. A módszerek, az eljárás, az embertelenség, a szadizmus tombolása, a fékezhetetlen bosszúvágy és gyűlölet mindkettőben ugyanaz. A kommunizmus éppúgy, mint a fasizmus, vérben, erőszakban fogant eszmék és politikai gyakorlat elegye. Az előbbinek méltán jelképe a véres színű zászló, a temetői virág, a vérvörös szegfű, egyaránt azt az erőszakos elgondoláson alapuló rendet (rendet?! nem anarchiát?) fejezi ki, mely halált hozott arra a földre is, ahol eszméje megszületett, és minden más országra, melyben valaha is megfordult. Mások szenvedéseit soha meg sem látja, csupán a magáét nagyítja fel és üvölti a világ arcába, mintha más nem is létezne, csak az ő baja... Voltaképpen nem is volt mit egymás szemére vetniük. Egymást kölcsönösen ki akarták szorítani, egymás életterét elvenni, a saját érdekeiket a másik rovására érvényesíteni, a saját népüknek új hazát foglalni, és onnan mindenkit elűzni, akár ősidők óta ott lakik, akár újonnan került oda. Mi ösztönöz egy népet a másik nép eliminálására? Hogyan lehet elfogadható politikai gyakorlatnak tartani azt, amit történelmi leckéink nyomán egyszerűen hétköznapi fasizmusnak nevezünk? S vajon hogyan nem látják ezen gyakorlat folytatói, hogy eszközeik, nemtelen módszereik mennyire visszataszítóak a mások szemében... nemcsak azokéban, akik az ellenoldalra kényszerültek, hanem bármely más külső szemlélő előtt is... Az erőszak nem ismer határokat. Nem válogat a módszerekben, nincsenek skrupu- lusai, nem rendelkezik olyan erkölcsiséggel, mely a kihágásoktól megvédhetné. Egyetlen szempontja van: ÉN!... ÉN EZT AKAROM!... MINDENKI, AKI MÁSKÉPPEN GONDOLKODIK, AZ ELLENSÉGEM!... AKI ELLENEM VAN, AZT MEGÖLÖM!... MINDENHONNAN ELTÁVOLÍTÓM!... ÉN AKAROM!... ÉN!... ÉN!... Ne higgye senki, hogy az effajta gondolkodás csak hazánktól távol eső területeken dívik! Távolról sem! Egészen szűk környezetünkben is fellelhető. A kommunista rendszer téveszméi ugyanis nem szűntek meg a Szovjetunió széthullásával vagy a BERLINI FAL lerombolásával. Rákos sejtek halmazaként tovább élnek, élősködnek normális társaikon, megfosztva őket életterüktől, kiszorítva mindent és mindenkit, aki (szerintük) nem oda való. Eger városa még mindig csak ocsúdik a helyhatósági választások döbbenetes eredményei után. Senki nem hiszi igazán, hogy ennek így kellett lennie. Ami viszont még ennél is döbbenetesebb, az az, hogy a jelenlegi városvezetés valójában mindmáig nem tuÚj Hevesi Napló 63
