Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 6. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Etnikai tisztogatások Egerben…?

íítumwski Magdolna CtníRaí tís$togatások Cgerßen...? Néhány száz kilométerre délre tőlünk zuhognak a bombák. A század egyik leg­utolsó óráit élő kommunista diktátora szorongatott helyzetben van. Etnikai tisztogatások magáénak vélt birodalmában... Otthonaikból elűzött emberek tízezrei menetelnek az orszá­gúton, mindenüktől megfosztva, mindenükből kiforgatva, emberi méltóságuktól (és nem mellesleg minden pénzüktől, ingóságuktól) megfosztva. Ezt nyújthatja nekik egy társadalmi rendszer, mely mindmáig a legtökéletesebbnek hiszi magát, a társadalmi igazságosság fel­sőfokára téve önnön rendszerét, míg hozzá képest minden és mindenki csupán a társadalmi ranglétra legalsó fokain, vagy az alatt kénytelen meghúzni magát. Ezeket a képeket nézve az emberben az a gondolat fogalmazódik meg, hogy a kommunizmus és a fasizmus között semmi különbség nincsen. Csupán a szereplők, a benne résztvevők nevei változhatnak. A módszerek, az eljárás, az embertelenség, a szadizmus tombolása, a fékezhetetlen bosszúvágy és gyűlölet mindkettőben ugyanaz. A kommuniz­mus éppúgy, mint a fasizmus, vérben, erőszakban fogant eszmék és politikai gyakorlat elegye. Az előbbinek méltán jelképe a véres színű zászló, a temetői virág, a vérvörös szeg­fű, egyaránt azt az erőszakos elgondoláson alapuló rendet (rendet?! nem anarchiát?) fejezi ki, mely halált hozott arra a földre is, ahol eszméje megszületett, és minden más országra, melyben valaha is megfordult. Mások szenvedéseit soha meg sem látja, csupán a magáét nagyítja fel és üvölti a világ arcába, mintha más nem is létezne, csak az ő baja... Voltaképpen nem is volt mit egymás szemére vetniük. Egymást kölcsönösen ki akarták szorítani, egymás életterét elvenni, a saját érdekeiket a másik rovására érvényesíte­ni, a saját népüknek új hazát foglalni, és onnan mindenkit elűzni, akár ősidők óta ott lakik, akár újonnan került oda. Mi ösztönöz egy népet a másik nép eliminálására? Hogyan lehet elfogadható poli­tikai gyakorlatnak tartani azt, amit történelmi leckéink nyomán egyszerűen hétköznapi fasizmusnak nevezünk? S vajon hogyan nem látják ezen gyakorlat folytatói, hogy eszköze­ik, nemtelen módszereik mennyire visszataszítóak a mások szemében... nemcsak azokéban, akik az ellenoldalra kényszerültek, hanem bármely más külső szemlélő előtt is... Az erőszak nem ismer határokat. Nem válogat a módszerekben, nincsenek skrupu- lusai, nem rendelkezik olyan erkölcsiséggel, mely a kihágásoktól megvédhetné. Egyetlen szempontja van: ÉN!... ÉN EZT AKAROM!... MINDENKI, AKI MÁSKÉPPEN GON­DOLKODIK, AZ ELLENSÉGEM!... AKI ELLENEM VAN, AZT MEGÖLÖM!... MIN­DENHONNAN ELTÁVOLÍTÓM!... ÉN AKAROM!... ÉN!... ÉN!... Ne higgye senki, hogy az effajta gondolkodás csak hazánktól távol eső területeken dívik! Távolról sem! Egészen szűk környezetünkben is fellelhető. A kommunista rendszer téveszméi ugyanis nem szűntek meg a Szovjetunió széthullásával vagy a BERLINI FAL lerombolásával. Rákos sejtek halmazaként tovább élnek, élősködnek normális társaikon, megfosztva őket életterüktől, kiszorítva mindent és mindenkit, aki (szerintük) nem oda való. Eger városa még mindig csak ocsúdik a helyhatósági választások döbbenetes eredményei után. Senki nem hiszi igazán, hogy ennek így kellett lennie. Ami viszont még ennél is döbbenetesebb, az az, hogy a jelenlegi városvezetés valójában mindmáig nem tu­Új Hevesi Napló 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom