Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Erdélyi Erzsébet – Nobel Iván: Gondolatok a határokon túli kortárs magyar irodalomról
azzal, hogy ki is a határon túli? Hát azok ott Magyarországon, tehát attól függ, honnan nézem” (Bárka, 113. o.). Sokan degradálódnak, kirekesztőnek, sőt megalázónak érzik a határon túli kifejezést, mert anyaországi szájból elhangozva éppúgy hordozhat valami leereszkedő gesztust, akárcsak a kisebbségi jelző. A Washingtonban élő András Sándor szerint a „kisebbség” szó a „minoritás” rossz fordítása, s a pejoratív árnyalat elkerülhető lenne, ha a „kevesebbség” szót használnánk helyette. Ő szót emel egy másik kifejezés ellen is, mondván: „... ahogy a magyar nemzet egy, úgy a magyar irodalom is egy... Ezért nagyon dühít az egyetemes magyarság kifejezés, tudniillik ebben meghúzódik az, hogy a magyar azt jelenti: magyarországi. Van is olyan antológia, amely a magyar költészetet mutatja be 1945-től 1990-ig, és csupa magyarországi szerző van benne. Mi más lehetne a magyar irodalom, mint egyetemes?” (Bárka 115. o.). Talán szerencsésebb összmagyar irodalomról beszélni, de bizonyára e megkülönböztető jelző ellen is tiltakoznak néhányan. Olasz Sándor a nemzeti irodalom fogalmának használatáról szólva hangsúlyozza, hogy ha ezen „... valamilyen ideologikus egységet értünk, meghaladott fogalom.” Ugyancsak ő hangsúlyozza, hogy a regionális szó szintén érzékenységet sértő lehet, ha provincializmust, rezervátumlétezést értenek rajta, és a Pozsonyban élő Grendel Lajost idézi, aki régóta küzd a „gettósítás” ellen. A fikcióim szereplői általában szlovákiai magyar regénytérben helyezkednek el. Ott megjelennek bizonyos szlovákiai magyar szempontok is. Ennél többnek tartom ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy a szöveg az elsődleges és érdekes, nem pedig az a különbség, az a különös íz, az a szöveghez társult különös szellemi szempont, ami abban nyilvánul meg elsősorban, hogy az én regényhőseim szlovákiai magyar sorsot élnek meg, ami más, mint a Budapesten vagy Gyöngyösön vagy Gyulán élő magyarnak az élettörténete. Hiszen ők nem éltek meg kitelepítést, illetve nem azért éltek meg kitelepítést, deportálást, mert magyarok, stb. stb. Tehát ezek a szlovákiai reáliák egy különös ízként vannak csak jelen az én prózámban, de nem ez a lényege. Hiszen mindig egy alapvetően tragikomikus emberi helyzetről van szó.” (Bárka 1-8.o.). Ehhez a gondolatsorhoz kapcsolható a Kárpátalján élő Balia D. Károly költő is, aki szellemesen így fogalmaz: „Néhány példázat segitségével próbálok meg válaszolni a kérdés lényegére, arra, hogy van-e olyan, hogy kárpátaljai, erdélyi, stb. magyar irodalom. Úgy van, hogy nincs, úgy nincs, hogy van, van is, meg nincs is - de akkor hogy is van ez? Például úgy, mint amikor az egyszerű paraszt bácsi elmegy Budapestre az állatkertbe, leül egy padra a zsiráf előtt. Hosszan nézi, nézi a zsiráfot, és aztán azt mondja: márpedig ilyen állat nincs. Hát úgy nincs kárpátaljai magyar irodalom sem. És hogy van? Például úgy, mint az ufók. Déry János mondta annak idején a Nulladik típusú találkozások című műsorában azt, hogy őt abszolút nem érdekli, vannak-e ufók vagy nincsenek, őt az izgatja, hogy miért van az, hogy ufót látott, kicsit, alacsonyát, három fejűt, zöldet és hat lábút. Pontosan ilyen a kárpátaljai magyar irodalom is. Úgy van, hogy nincs. Nincsen, de azért, mintha lenne. Egyszerre nincs is, meg van is” (Bátka 112. o.). A közelmúlt politikai változásai folytán mind Keletről, mind Nyugatról szép számban át- vagy visszatelepültek Magyarországra olyan írók, akik irodalmi élményeiket, témáikat, emlékeiket a határon túlról hozták magukkal. Csak két példa: Bodor Ádám évek óta él Magyarországon, de műveinek orwelli világán a kisebbségi magyar sors sejlik át. P. Szabó Ferenc, aki a vatikáni rádió magyar adásának volt 30 évig a vezetője, ma már egy pasaréti rendházban Írja tanulmányait, teológiai müveit, költeményeit. Tehát mára már - tekintve, hogy a szellemi határok egyre kevésbé léteznek, megváltozott a határon túliság jelentése. Olyan életrajzi információvá vált, mint például Csokonainál, Móricznál Debrecen, Krúdynál a Nyírség vagy Óbuda. 48 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
