Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Az utolsó Bebek
315 utolsó SBefceft Bebek György a mohácsi vész utáni idők végvári életének egyik leghíresebb- leghírhedettebb alakja, az évszázadok alatt felhalmozódott Bebek-birtok nagyhatalmú ura, saját hadsereget fenntartó főúr, akinek több mint harmincöt kővára és várkastélya volt, többek között Szádvár, Tomavár, Krasznahorka és Szendrő vára. Felesége Patócsy Zsófia, a törökkel szemben oly fontos végvár, Gyula várkapitányának, Békés megye főispánjának, Patócsy Györgynek a leánya. Bebek György, mint a korabeli lantosok és énekmondók megénekelték, nem ismert félelmet, vitézi tettek sorát vitte végbe. Nem vetette meg a terített asztal örömeit, kedvelte a lucullusi lakomákat, s mint hírlik, a század leghíresebb ivói közé tartozott. Jó komája, Tordai György jegyezte fel róla, hogy négy nap, négy éjszaka mulatott nála egyfolytában, nem kevesebb, mint négy tonna bort ivott meg, ötödik nap, mintha mi sem történt volna, lóra ült, elbúcsúzott és hazalovagolt. Nagyon szeretett vadászni, vadászkutyák seregét tartotta, betanított vadászsólymokat. Vadaskertjeinek híre külföldre is eljutott. Fia nem lévén, négy leánya és felesége vettek részt oldalán a vadászatokon, akik férfiakat megszégyenítő módon ülték meg a lovat és forgatták a fegyvert. Birtokai a Hemád, Bódva és Sajó mentén Borsod, Torna, Gömör és Abaúj vármegye hegyes-völgyes vidékein terültek el vármegyényi területen. Bebek György hatalma, befolyása révén bizonyára országos méltóságot viselt volna, mint évszázadok során ősei közül annyian, ha a politikai viszonyok nem olyan ku- száltak. Három részre szakadt az ország, északon a Habsburg király, Ferdinánd uralkodott, Erdélyben János Zsigmond fejedelem, az ország középső része török uralom alatt állt. A királyi területen fekvő Bebek-uradalom keleten hatásos volt az erdélyi, délen pedig a török területtel. Ehhez igazodott aztán Bebek György politikája: az erdélyi fejedelem híve volt, ha annak a csillaga éppen emelkedőben volt, a király kegyeit kereste, ha az győzedelmeskedett a török felett, miközben barátságosan levelezgetett a budai pasával és a szomszédos török urakkal. Igyekezett kijátszani őket egymással, hogy birtokait megmenthesse, hatalmát megtarthassa. Gyakran vet tőrt a töröknek, portyázgat, várakat foglal el, foglyokat ejt, akiket magas váltságdíj fejében ereszt szabadon. Szerencséje éppen delelőn áll, amikor árulás folytán Füleknél a törökök elfogják. Konstantinápolyba viszik, a legelőkelőbb foglyok ugyanis a szultánt illették meg. Az előkelő fogoly nagy értéket képviselt, mivel jelentős váltságdíjat kaphattak érte. Bebek György fogsága sem volt olyan elviselhetetlen, mint ahogyan azt esetleg gondolnánk. Szigorúan őrizték ugyan, de jól bántak vele, sok mindenben kedveztek neki. Levelezhetett, követeket, vendégeket fogadhatott. Bebek György élt is a lehetőséggel, szervezni kezdte váltságdíjának előteremtését, ami persze nem ment köny- nyen. Egyébiránt a szultán felajánlotta neki: legyen mohamedánná és akkor visszakap mindent, mint török katonai területet, ahol szandzsák béggé teszi. A csábító ajánlat nem tetszett Bebeknek, nem élt a lehetőséggel, más módját választotta a szabadulásnak. Míg ő a töröknél raboskodott, felesége kifogástalanul vezette a birtok ügyeit, és mindent megtett, hogy urát kiszabadítsa. Két lányával együtt Bécsbe is elment a királyhoz könyörögni, de letartóztatták őket. Bebek György saját kézírású levélben könyörögve kéri a királyt, bocsássa szabadon feleségét és leányait. Kérése ezúttal meghallgatásra talált. 14 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
