Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XIII.
Hátha. Hátha most, az esős időben egyébként is többet mozgó vad rátalál és felveszi. Egy hét múlva nézte meg újra. A kukoricának csak az emléke volt meg. Talált malacnyomokat is, a koca nyomát is beazonosította azon a csapáson, amelyiken beváltottak a gödör szélén. S boldogan látta, hogy a nagy kan is járt ott. Újabb fél zsák kukorica, majd három nap múlva kontroll. Az eleség eltűnt. Érett a gyümölcs, melegedett a helyzet, körvonalazódott a terv. Az újabb kukoricaadag kiöntése utáni estén ült fel először a lesre. Amit fentről távcsövön keresztül látott, bizakodással töltötte el, már az estére is. Volt rajta az éjszaka disznó, s remélte, hogy az öreg volt ott. Csillagos volt az ég, hűvös volt az este. Egyre türelmetlenebbül várt, de kitartott, mert tudta, hogy jönnie kell a disznónak. De az késett. Lajos meg fázott. Végül úgy döntött, hogy másnap este folytatja, több ruhával, a télen használt vastag vadászkabátban és tovább. Ám másnap este már vitte az etetőanyagot is a lesig, hogyha netán mégsem érkezne meg a disznó, a vadászat végén majd ráönti a szóróra, hogy a következő napok is esélyesek legyenek. Nyolcvan-száz métert kellett csak cipelnie a zsákot, mert az autóval járható földút nem volt messze. Ücsörgött, hallgatózott, leselkedett, várakozott. A duplagolyós FÉG-BOCK céltávcsövének lencséit óránként megtörölte, hogy az esetleges lecsapódó pára nehogy zavarja majd a célzásban. Az uralkodó szokásos irányú északi szél most is biztonságot adott neki. Metszőén hűvös volt, de most nem fázott. Kilenc óráig várt. Hiába. Ráöntötte a kukoricát a szóróra, leballagott az autóhoz és hazajött. Töprengett, hogy vajon miért nem jött az öreg kan. Minden feltétel ideális volt. Ennek ellenére egy ágroppanást sem hallott. Semmi moccanást, semmi olyat, ami disznóra utalt volna. Sorra vette a lehetőségeket, próbálta kielemezni a helyzetet. Kóbor kutya zavarhatta meg a sűrű akácost? Vagy egyszerűen más irányba váltott ki ma este és kilenc óráig nem érkezett még meg a szóróra? Az öreg óvatostól az is kitelik, hogy kihagy egy-két éjszakát, mert valami miatt úgy dönt. Frontátvonulás, szélzörgés, esőcseppek zajai? De most ilyenekről szó sem lehetett. Vagy esetleg ember járhatott itt, s az ugrasztottá meg: Ritkán jár erre ember, azok is a tavaszi gombaszezon idején. Érthetetlen volt a disznó távolmaradása, semmiféle észszerű magyarázat nem volt rá, így másnap este még elszántabban mászott fel Lajos a lesre. Nem sietett. Később is érkezett, és amikor meglátta a szórót, az üres, erősen átdolgozott, megtúrt nagy területen letaposott szórót, amin ennivaló egy szem sem volt, tudta, ma este még tovább marad. Mert itt járt a nagytestű, a nagylábú öreg, s már csak idő és türelem kérdése, és az is kiderül, hogy mekkorák az agyarai. Fél zsáknyi száraz kenyérhéjat hozott most, melyet bokor alá rejtett, nehogy a zsák világos foltja árulóvá válhasson. Összeszerelte a lámpát, egy villanásra ki is próbálta, majd alaposan begombolkozott és várt. Ma tízig maradt. De hiába. Disznónak se híre, se hamva. Másnapra persze eltűnt az összes száraz kenyérhéj. Két hét telt el így. Három napot hagyott csak ki Lajos, a többi estén rendszeresen ment, vitte a vacsorát is, mármint a disznó vacsoráját. Mert az másnapra mindig elfogyott. Lajos hajnalban is próbálkozott, de nem tudta a lest úgy megközelíteni, hogy ne csapjon zajt a sűrű bokor és magas fű között. 10 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
