Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Régi magyar versek, Az idősíkok határán
llíurawski lílagdolm Könyvlap zizeg. Hajdan-volt társaink üzennek verssorokban tiszta szót. Átadnak régi szép impressziót. Visszhangként visszazengnek vágyaink. A vers lehet magyar vagy klasszikus ütemben áradó a lény üzen. A nő hajában halvány színű len vagy ében fény ragyog mind himnikus. Szólalhat tisztán s bárdolatlanul mégis magyar. Során történelem s művészet csillan. Omlik hirtelen az ős-anyag. Csak nézed szótlanul. A zizzenő papíron omlik el mindaz mit három szín elénekel. Az arcom rózsaként kigyúl: szégyenkezem. Rossz múlt, romlott jelen milyen jövőt hoz el? A válasz titka éget. Más nem érdekel. Mikor s hogyan jön el, ha révbe érkezem? A múlt lesújtva hallgat. Sirba süllyed el. Jövőnket dús lepel fedi, sűrű homály. A szem kalandozik. Hitvány jelenre száll. Nincs benne tisztító erő. Arcom tüzel. Honnét vegyek erőt? Folytatni kell, tudom. A népem már megszokta: mély a lét-mocsár. Sosincs egyéb: hullott anyag, lét piszka, sár, futó kaland, meg lopkodás, csöpp alkalom? Jövőnek leplét mégis meglibbenti szél. Egy furcsa, szép világról csendesen mesél. 8 IX. évfolyam 6. szám - 1999 június
