Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Naiv töprengések
dent elárasztó, amerikai szlenget majmoló plakáttenger is átalakul magyar, hirdetőfelületek- re ragasztott rendezvényekre csalogató hirdetménnyé. *** A strandmedence partján napozva egy fiatalember egy élményét mesélte egyetemista barátnőjének. Az előző nap, hazafelé jövet a vonaton a folyosón álldogált, hátai egy félig nyitott fülkeajtónak. A fülkében egy női kosár- vagy röplabdacsapat utazott nagyon vidám hangulatban. A folyosón egyensúlyozó három férfi a fülkéből áradó harsány szövegeket tökéletesen érthették. A lányok, asszonyok versengve egymással a trágár, az ocs- mány, az obszcén szövegmondásban, tökéletesen részletezett pomótörténeteket meséltek egymásnak, óriási visításokkal kísérve a végkifejleteket. A fiatalember nem bírta gyomorral, mint mondta, és átment a dohányzó szakaszba. Az „élet működő nyelve” már évtizedek óta hódít a fiatalok között (a lányok sem kivételek), sőt teret nyert az irodalomban, a filmszinkronizálásban, még a színpadon is. Az egyik rádió foglalkozott azzal a színházi előadással, melyet a nézők fele az előadás közben otthagyott, mert a színpadról elviselhetetlenül ocsmány szövegek hangzottak el. A vitában egyes kritikusok a közönséget (!) ítélték el, mert igenis a darab nyelvezete „életszerű és a beszélt szófordulatokat használja”. Az írni, olvasni meg nem tanított, az általános iskola után valójában 40 %-ban analfabéta gyereksereg tényleg beszéli az „életszerű fordulatokat”, minden mondat nyitásakor és zárásakor a „b... meg” új keletű kötőszót vagy mondattölteléket használja. Abból a maximum 500 szóból, amit napi kommunikációjukhoz használnak, legalább 80-100 trágár. „Hallanánk csak Amerikában! Ez is az emberi szabadságtudat egyik természetes megnyilvánulása!” - mondják a háborgásokra a társadalmi jelenségek elemzésében fölényes biztonsággal eligazodó „szakemberek”. És ezért kell nekünk ez a „természetes megnyilvánulás? *** Az egyik egri bank tanácskozó termében a közgazdász szakmai közönség különös érdeklődéssel hallgatta Dr. Veress professzor előadását korunk divattémájáról, a globalizációról. A megkülönböztetett figyelmet a professzor azzal váltotta ki, hogy a globalizáció megítélésének három változatát is bemutatta a hallgatóságnak, szárazon, tényszerűen, minden kommentár nélkül. A liberális közgazdászok szerint a globalizáció a gazdasági fejlődés természetes következménye, normális, helyes út. A konzervatív közgazdászok szerint káros következményével kell számolni, mert a már meglévő különbségek jelentős növekedése következhet be a világ térségei között. Igazán nyugtalanítót egy harmadik álláspontról, a David Korten által képviselt globalizáció-megítélésről mondott, aki szerint a globalizáció rossz út, mert bizonyos pénzügyi csoportoknak nemzetek fölötti hatalmat ad. Hogy miért nyugtalanító ez? Mert a statisztikák szerint a világ pénzügyi „forgalma” 3 nap alatt (!) akkora, mint a világ egy egész éves (!) exportforgalma. így tehát a teljesen törvényesen, a demokrácia szellemében működő pénzügyi csoportok (bár a tulajdonosok általában ismeretlenek és nem is kontrollálhatók) minden gazdasági folyamatba szinte korlátlanul és döntően bármikor beavatkozhatnak! És ha a feltételezésnek utánaszámolunk a mi 0,25 %-os részesedésünkkel a világexportban, akkor a kis magyar gazdaságnak az exporttevékenységét, teljesítményét néhány perces spekulatív tőkemozgás esetleg döntően befolyá54 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
