Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „Hetedhét országon is túl…”
tetik magukat vagy sámánjaikat sastól, varjútól, uhutól, tigristől, stb. Náluk is a totemisztikus állatősök pedig a magyar mondához hasonlóan nem ritkán álmukban termékenyítik meg az ősanyát. Emese álmának további motívuma, hogy a méhéből forrás fakad, s a leszármazottjai idegen földön sokasodnak majd. Ez a változat Kürosz perzsa király származásával mutat hasonlóságot, mint azt Hérodotosz és más görög források előadják. Ez a motívum a keleti rokon népeink körében ismeretlen. Ez utóbbit Anonymus, a Gesta hungarorum szerzője ismeretlen forrásból kölcsönözte s ültette a magyar történelembe.11 A turul eredetileg bizonyára valóságos madár neve volt, az ősmagyar hiedelem világában azonban mitikus képzet megjelenítőjének általánosított alakjává változott. Az etelközi magyarok turul képzetére nagy befolyást gyakorolhatott a betanított sólyommal, héjával vagy más idomítható ragadozó madarakkal űzött, s a sztyeppéi előkelők körében divatos lovas-kutyás-solymász vadászat. Maszudi, arab utazó és tudós a X. század első feléből származó írásában elmondja, Kazárországban, a Kaspi-tenger partvidékén és a Kaukázusban tenyésztett vadászmadarak fejedelme egy gyors röptű, erő, forróvérű és legköny- nyebben betanítható fehér sólyom, amelynek lelke van. A régi grúzok és osszétok egyik változatát tisztának, hófehérnek nevezték. Ez a fejedelmi madár csak fejedelmek tulajdonában lehetett, mert az értéke több harci mén értékével volt azonos. Nemes tulajdonságai, gazdája iránti ragaszkodása közrejátszott kultikus tiszteletének a kialakulásában. A fehér sólyom alakja az eget, a két szeme a napot és a holdat jelképezte}2 A hetedhét országot jelképező Erdély címerében látható Nap és Hold a ©fejedelmi Árpád, illetve {turul) család jelképe. Ily módon árulkodik az erdélyi címer keletkezésének idejéről. Az erdélyi-medence hét területi egységre történő tagolása a nemzetségek birtoklásából kikövetkeztethetően már az államszervezés előtt kialakult, mert a német lovagokkal és papokkal körülvett Gizella királyné birtokadományt is tett benne. Feltehető ennek alapján, hogy a terület német neve, Siebenbürgen, Szent István-kori elnevezés. A címer keletkezése is ez időre keltezhető. Erre abból lehet következtetni, hogy a honfoglalás korában még két fejedelem állt a magyarság élén. A honfoglalás hozzájárulhatott a kettős fejedelemség egyfajta erőeltolódáshoz. Az Erdélybe bevonuló hét törzs népével érkezett a magyarok kendéje, névleges fokirálya, Kurszán. Valószínű, az etelközi gyors kivonulás következtében a fejedelemség bevételeinek, aminek egyrészt a két fejedelmi udvar, másrészt a katonai kíséret ellátásában is súlyos nehézséget kellett okozni. Kurszánt valószínű 904-ben Regensburgban egy béketárgyalást célzó lakomán megmérgezték. Ezt követően további belső harcok eredményeként Árpád, majd leszármazottjai szerzik meg a ©hatalmat. Szent István korában, aki a honszerző Árpád dédunokája volt, még élhetett a honfoglalás emléke, s elmondások alapján még ismert lehetett előtte az erdélyi hét vár keletkezésének hiteles története. Ezt valószínűsíti az a tény, amelyre újabb kutatások derítettek fényt. Nevezetesen: az Árpád-ház névadási gyakorlata alapján kikövetkeztethető, hogy az török eredetű, s feltehető a család tagjai egymás közt beszélték is ezt a nyelvet a X-XI. századig. Nem véletlen, hogy az István-kori megyeszervezés során Erdélyben hét vármegyét szervezett. Ugyanakkor már tisztázódott, hogy a törzsfök közti hatalmi harc során Árpád és leszármazottjai szerezték meg a ©hatalmat. Ezt a főhatalmat jelképesen, de egyértelműen tükrözi az erdélyi címerben szereplő turul, mely az Árpádok címerállata. A hetedhét ország, azaz a hét törzs© honfoglalás kori megtelepülésének emlékéről a XIII. század első évtizedeiben élt Anonymus már konkrét tényeket nem tudott. A hetedhét ország eredeti jelentése azért is feledésbe merülhetett, mert a honfoglaló törzsi vezető réteg nagy része elbukott a kialakuló királysággal vívott harcban. A névtelen krónikás egyébként sem vette figyelembe a szóbeli történeti hagyományt őrző „regösök csacska énekét”. Ez Új Hevesi Napló 47
