Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tüskés Tibor: Költészet és kegyelem
Arany áll hozzá közel, valamint a Nyugat első költőnemzedékének legjobbjai, Babits, Juhász Gyula, Tóth Árpád - verseiben név szerint idézi őket, hangjukat átveszi, tanul tőlük. A fiatal Rónay kedveli a táj leírást, a természeti képeket. Kezdetben az Alföld színei, „Kiskunság aszályos síkjai” vonzzák: ez volt gyermekkorának színtere; később a fővárosba költözik, megnősül, és a Balaton mellett, Szárszón villatulajdonos lesz, a nyarakat a víz mellet tölti, ettől az időtől kezdve a Balaton-part, a tó hullámai, a víz fölött a „tiszta, köny- nyű őszi ragyogás” ragadja meg. (A még későbbi években ezekhez a tájakhoz a Mátra megismerése és a mátrai „színek” versbe szövése társul). A hang, a költői nyelv ekkor még a mesterekre utal. Alföld című, Juhász Gyula emlékének ajánlott, három szonettből álló versfiizérének középső darabja a Falusi halott (1937). Ha ezt a Rónay-verset összevetjük Juhász Gyula Tápai lagzi (1923) és a négy évvel korábban született Falusi lakodalom című versével, azt látjuk, hogy Rónay versének számos motívuma (harang, hold, gyerek, kutyák, bent, asztal, bor) valójában Juhász Gyulától kölcsönzött. A tájkép Rónaynál gyakran párosul önarcképpel. Nemcsak a bemutatott vidéket, a természeti jelenséget, az évszakot látjuk, hanem előttünk áll a szemlélődő költő is. Milyen az a fiatalember, akit a korai versekből megismerünk? Őrzi gyermekkori emlékeit („Földrengtek gyerekkorom / lidércei a fosztó réti ködben. // S egyszerre megkönnyült a lelkem”); harmóniavágy tölti el, a világ derűs („Az osztó felhők elszürkülnek, / s az esti harang dicsérni kezdi a viharűző Istent”); bánatát feloldja kedvese csókja („és szívemben / újra kiderül, újra tavasz van”). Eszménye az egyszerűség, a derű, a remény: „Egyszerű vagyok mint a föld, / és jámbor mint a csillagok.” Nincs lázadó ifjúsága, avantgárd, formabontó korszaka. Inkább az érettség, a korai öregség, az elmúlás vonásai kerülnek önarcképére: „Az éveid / mint a madarak lassan elröpülnek. / Az ifjúság / tündéri tája lassan ködbe süllyed” - írja 1938-ban. Egy évvel később: „Hörög a csatorna szakadatlan, / s az ifjúság bevonja lassan / büszke piros lobogóit.” Ennek a korán megtapasztalt magánynak, légszomjnak, csalódottságnak, zavarnak, rossz közérzetnek valószínű oka a költő nagyfokú érzékenysége: a háború baljós jeleiből megsejtet jövő: „mit hoz a holnap?” - mert inog a világ, / és billeg a béke” - olvassuk 1934 decemberére keltezett versében. „Bizony kihunyt a láz, a dal / akár a rossz bor, oly fanyar, / s nem forr ki már” - mondja Szárszón című versében, majd így folytatja: „Kedvek, kalandok, lányok, borok? / Szíved verését számolod, / dermeszt a tél, lankaszt a rest nyár, / s kopogva jár, akár a gép, / ha nincsen egy csavarja ép, / a test már.” A Nyári zenekar hangszerei is, a „dobok és oboák / zengik puffadtan és tétova léted / zuhanó zavarát!” Ez a zavar, ez a félelem, ez a szorongás egyre erősödik, a félelem oka egyre pontosabb megnevezést kap. „Fénylő agyammal így tévelygek én / érzékeim vad sűrűjében” - úja, s itt még az önvád az erősebb (Egy tűnődőhöz). Az Eső című versben már pontos a célzás a dal és pásztor nélküli korra: „Bezzeg ma már! Pacsirta nincs, se pásztor, / s a fütty is félretéved”. S a költői képek is egyértelmű jelentést kapnak: „Szűkül már a kör. Új falka csahol. Kopár / ágak közt remegő csillagok ülnek... // Hamis / próféták kora jött. Kósza vajákosok / hirdetnek hitet. Ég városod!” Korai tájképei megéreztetik az olvasóval, hogy a költő a tárgyi világban teremtett világot lát, és a természeti jelenségek mögött Teremtőt tételez. Ha a természetről beszél, a leggyakrabban leírt szava - életszemléletének valóságos kulcsszava - a határozatlan, a „tágas végtelenség”. A vízparton áll, a tavat nézi, „és szinte testien csapott / fejem fölött át a / végtelenségbe elfolyó / időnek áradása.” (Szárcsák). A sárga őszi hold nő és száll fölötte: „s egyszerre lágy / cimpákkal megérzed már / a végtelenség illatát.” (Őszi hold), Istenkeresése, hite szemérmesen megvallott, humanizmusa kezdetben a görögség eszményeihez 34 IX. évfolyam 5. szám - 19^9 május
