Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Tüskés Tibor: Költészet és kegyelem
BLjBT es tudomány ÍEuskéa ®ibor költészet és keggßlßm Rónay György lírája Minden művészet eredete szerint szakrális - mondta Pilinszky János. Egyetértve ezzel legföljebb annyit tehetünk hozzá, hogy a szakralitás megnyilvánulásának mértéke és módja alkalmanként különböző. Dosztojevszkij művészete másképpen szakrális, mint Goethéé, Babitsé, másképpen, mint József Attiláé, Pilinszkyé, más módon, mint Rónayé. Rónay György 1913-ban született, és hatvanöt éves korában, 1978-ban hunyt el. Élete és pályája a huszadik századi magyar történelem nagy korszakait és súlyos eseményeit fogja át. Kisgyerek az első világháború éveiben, középiskolás diákkora és egyetemi évei a két háború közé esnek, mélyen érinti a hazai németbarát politika előretörése, a második világháború eseményeit, a főváros ostromát Budán éli át, bízik a demokratikus berendezkedés lehetőségében, meg kell ismernie a diktatúra éveiben életszemlélete miatt a teljes marginalizálódást és megbélyegzést, ha közvetve is, tanúja az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak, a hetvenes évek „felpuhult” légkörében az eltérő világnézetek közötti dialógus lehetőségében bízik. Vázlatosan ezek az események adják pályájának hátterét. Ha életének adatai közül egyetlen meghatározó mozzanatot kellene kiemelni, akkor valószínű, arra kellene rámutatni - az első hallásra talán meghökkentő -, hogy két apja és két anyja volt: korán eltűnt s az író által soha nem ismert édesapja és ugyancsak fiatalon, betegségben elveszített édesanyja, valamint nevelőapja és nevelőanyja. A művek, amelyek a történeti eseményeket és a személyes élettényeket kitöltik, egy roppant gazdag, termékeny, műfajilag változatos és sokszínű életpályát mutatnak. Rónay György költő volt, írt elbeszéléseket és regényeket, fordításai átfogják a fél világirodaimat (főként a francia nyelvű irodalomnak volt kitűnő ismerője), irodalomtörténeti és kritikai munkássága a műfaj legkiválóbbjaival rokonit)a, s mindemellett jelentős az az irodalomszervező, ízlésformáló munka, melyet a Vigilia folyóirat szerkesztőjeként végzett. Személyisége, lírai énje - a műfaj természetéből következik - leginkább verseiben van jelen. Mondhatni, gyakorlati szempontból is elsősorban költészete kínálja azt az érzékeny „vizsgálati anyagot”, amelynek ismeretében a legkönnyebben és a legplasztikusabban meg lehet rajzolni pályáját, a legtömörebben érzékeltetni lehet világképét és életfelfogását. Még diák voltam, amikor először találkoztam vele. Én tizenhét éves voltam, kanizsai gimnazista, ő harmincnégy, az iskola tornatermének színpadán állt, Budapestről érkezett, és a költő Zrínyi Miklósról beszélt. Később személyesen megismertem, egyetemistaként első írásaimat neki mutattam meg. Amikor már kritikáim, tanulmányaim jelentek meg, és harminc évesen irodalmi folyóiratot szerkesztettem, a pécsi Jelenkort, az ő munkásságában láttam eszményt, igényességében és ízlésében mértéket, szemléletében példát. Életem különleges adományának tartom, hogy munkásságáról átfogó monográfiát írhattam (Akadémiai Kiadó, 1988). A relatív idő, az életkori különbség egyre fogyott közöttünk, ma már annyi idős vagyok, mint ő halálakor. Nevéhez a felületes kortársi kritika ezt a jelzőt ragasztotta: katolikus író. 1933-ban a Nyugat folyóiratban Illyés Gyula Katolikus költészet című írása nyomán széleskörű vita bontakozott ki. Rónay mindössze húsz éves volt akkor, nem szólalhatott meg a vitában. 32 IX. évfolyam 5. szám - 1999 május
