Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 4. szám - SZÍNHÁZ, ZENE - Példázat az alakoskodás kiskátéjához

szerint) meghozták a várt hatást. A darab rendezőjének, Beke Sándornak sikerült a legjobb erőket összpontosítania. A hatás egyszerre sokkoló és - mivel vígjátékról van szó - felszabadító is. Kíméletlen tükröt tart alakoskodó mindnyájunk, alakoskodó huszadik századunk elé, s még azt is megbocsátjuk, hogy a szerelmesek vonzalmának természetéről keveset tudtunk meg. Hogy Cléante és Marianna, Eliz és Valér mennyire szeretik egymást, az előadás szerint talán nem is fontos, a lényeg, hogy végül a képmutatások és átvágások sorozata által, s egy kis szerencsével boldogok lesznek. Hiszen a színen megjelenik a tárgyilagos Anzelm úr, aki házasodni akar ugyan, de jövendőbelijét készséggel átadja időközben megtalált fiának, Valémak. A rendőrbiztos pedig (Pálfy Zoltán), aki vehemensen próbálta ellopni a ládika tartalmát, az események sodrában elbóbiskol. Ilyenfajta szemlélődő a két szolga (Lisztóczky Péter, Rácz János), a cseléd {Vált Zita), s legfőképp a csendőrbiztos írnoka - aki míg a csodás eseményekre és rejtélyes ármánykodásokra fény derül -, békésen kolbászt eszik a sarokban. Mindeközben a szerelmesek egymásra találnak. Anzelm úr felismeri elveszettnek hitt fiát, Valért, Marianna ráismer halottnak hitt atyjára és bátyjára, s Harpagon is megbékül, noha meglopták, s megbocsát Cléante-nak. írnokunk eközben falatozik tovább. Elvégre ebben a világban az a biztos, ami a miénk.

Részlet a Fösvény előadásából A képen Baranyi Péter és Blaskó Balázs látható Fotó: Majoros Tamás

70

IX. évfolyam 4. szám - 1999 április