Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 4. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet I.

Érdekes vonása építészetünknek, századok gyakorlata, hogy parasztház hangulatának melegsége áthatja falusi templomaink lelkületét is a szerkesztésben, a személyes tér és a közösségi térség szellemében rokon. Az öskűi Árpád-kori kerek templom is őrzi az ázsiai hagyományokat; itt az őrzött néphagyomány az épület egyedi formájának gondolati alapja. A honfoglaláskori tarsolylemezek fölemelő szimmetriája az otthon - legyen az ház vagy sátor - békességet és megnyugvást árasztó rendjére utal. Ahogy Marosi Ernő hja: „A honfoglalással és a nemzetségi szállásterületek elosztásával létrejött az a települési rend, amely az ország későbbi vármegyeszervezésének alapját jelentette.” A nép szépérzéke, mely a tarsolylemezek magas szintű ötvöstárgyaiban nyilvánult meg, folytatódott abban, hogy az ország panorámikus felsőfokait vette számba a magyar szellemiség első kőépületeiben - Tihanyban, Pannonhalmán, Esztergomban. Ahogy a görögök az Akropolisz dombra emelt épületegyüttesében, a magyarság is szövetséget kötött a táj esztétikai együtthatóival. Oly természetes ez? Semmiképpen, hiszen az osztrák képzelet kényelme nem vette számba a közeli Kahlenberg domborzati látványát Bécs létrehozásában. Mi, magyarok a görög architektúra utódai lettünk fantáziánk és tettre kész energiáink jóvoltából.

(Folytatjuk)

Tarsolylemez Galgócról 10. század

66

IX. évfolyam 4. szám - 1999 április