Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Zsedényi Lilla ikonjai
3őci»ént)i Silin ikonjai Ezer esztendeje nemcsak hitben, hanem kultúrában is kettészakadt a kereszténység. A nyugati rész állandó megújulással reneszánsz és barokk művészetet teremtett, a klasszicizmus, az antik hagyományok föltámasztásával, az ortodox keleti régió az ikonfestészetben szigorúan őrizte gyökereit. Lorenzo Ghiberti firenzei bronzkapujával azonos időben - 1411-ben - festette Andrej Rubljov a „Szentháromság”-ikont, mely mindmáig e műfaj legnagyobb teljesítménye. Lényegében Giotto lelkületét tartalmazza - utódai sem lépik túl ezt -, Feofan Grek és Simon Usakov sem válik Raffaellóvá szemléletében -, Grek és Usakov marad -, az Athosz-hegyi festői kánontól nem tér el. Most olyan időket élünk, amikor az ökumené szellemében a kereszténység két ága hathatósan közeledik egymáshoz, ez is sürgeti az ikonfestészet újjászületését. Zsedényi Lilla soproni kiállítása a Pannónia Szállodában (Várkerület 75.) 1999 március-áprilisában e világmozgás nyomába ered saját képi sugallatai alapján. Páratlan teljesítmény, hogy az énekművész Zsedényi Lilla műfaj váltása milyen komoly eredményt mondhat magáénak. Nemcsak Caruso, Pavarotti, Osváth Júlia, Sass Sylvia festett, fest, Zsedényi Lilla is. Nem is akárhogyan. Immár tizenegy önálló kiállításán mutatta be mintegy 250 fára festett ikonját, melyet orosz, bolgár, román, ukrán, szerb, görög minták alapján szerkesztett, képsorában találkozhatunk a novgorodi, szuzdali, vlagyimiri iskola alkotásaival, krétai, ciprusi fonásokkal is. Külön öröm, hogy Zsedényi Lilla immár a magyar ortodoxia értékeire is figyel, ennek szép példája a grábóci ikon, sőt 2000-re tervezi, hogy a ráckevei görögkeleti templom tábláit is feldolgozza. Másolatok Zsedényi Lilla müvei, ábrázolások, értelmezések? Kétségtelen, áhítata nyomon követi a középkori miniátorok szellemében az ikonfestészet remekműveit, hü a rajz és a szín elért rendjéhez, de éppen a lelki-gondolati műgond, a rajzvezetés fegyelme és lelkiismeretessége nyomán olyan minőséget ér el, hogy a másolat új művészetté válik, melynek nemcsak interpretátora, hanem szerzője Zsedényi Lilla. Kiemelkedik Rubljov két XX. századi képi műfordítása, ahol a drapéria geometriájában fölfedezhetjük azon indítékokat, melyek a kubizmus eddig ismeretlen forrásait jelentik Dürer egyes rajzaihoz hasonlóan - nemcsak a múltat, hanem a festészet jövőjét is. Zsedényi Lilla jeleskedik az „Utolsó vacsora” jelenetének megörökítéséhez, számtalan Mária és Krisztus alakja okozza a megérdemelt figyelmet. Azt, hogy művészete az egységes világ tiszta emberségét építi: Szépséggel. Losonci Miklós 64 IX. évfolyam 4. szám — 1999 április
