Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÖNYVSZEMLE - Szokolay Károly: A dal, az igaz, a dal, a dal!
Szokolay Károly A dal, tyvfr. a dal, a dal/ (Sarkady Sándor: Gyöngyhimnusz című verseskötetéről) Legtöbb költő művészetében egyfajta világ teljesedik ki: vagy többnyire intellektuális és manapság inkább szabadversekben kifejezett poézis vagy az érzelmek, tolongása jelenik meg kisebb-nagyobb intenzitással. Utóbbit érezzük líraibbnak, és gyakran a dalformához állnak közel, vagy egyenesen a dalköltészet új formái. Mindkét fajta költészet jelentkezhet persze hagyományos formában is. Ritkább a költői mondanivaló párosítása a legkülönbözőbb formákkal: legyenek azok az ősi nyolcastól kezdve hexameterek és más időmértékes formákon át akár a legritkábban használt keleti, esetleg hindu formákig megjelenők. Az a költő, aki igazán ad magára, elsajátítja a költői formák széles skáláját, még akkor is ezt téve, ha nem fogja őket használni verseiben. Weöres Sándort tekinthetjük ezen a téren a „legműveltebb” mesternek. 20 éves voltam, amikor levelemre Csöngéiől azt válaszolta többek között: „Mennél teljesebb jártasság és gyakorlottság (tudniillik szükségeltetik) a legkülönfélébb versformák terén, ha álmodból költenek fel, akkor is meg tudj szólalni magyar ősinyolcasban, görög hexameterben, ind szlókában, stb.” Ő azután csakugyan a tökélyig fejlesztette ezt a tudását: bátran mondhatjuk, hogy a költői formák használatában a legnagyobb magyar poéta doctus. Előtte Babits volt hasonló, csak kisebb mértékben. Mindketten találtak ki új formákat is: Babits például a rímes leoni- nusokat, ebben a formában írt költeményének nyilván ezért adta az Új leoninusok címet. Sarkady Sándor ezen a téren is egyik legtehetségesebb követőjük. Mennyi formát próbál ki Gyöngyhimnusz című kötetében! Ez a „kipróbálás” a legmélyebb, legátéltebb mondanivalóval párosul nála ráadásul, tehát nemcsak játékról van itt szó. Elsősorban a szerelmi szenvedély izzik fel nála. Sarkady ugyanis a szerelem költője, olyanféle, mint Nadányi Zoltán volt előtte néhány évtizeddel. A különbség kettőjük között az, hogy míg Nadányi többnyire a hagyományos formákat ismételgeti, igaz nagy intenzitással: Almomban is, jaj, mindig oly hideg vagy, csupa fagy! Már elhagytál álmomban is, te már seholse vagy. (Te már seholse vagy) addig Sarkady legtöbb szerelmes dalában a legkülönbözőbb formáknak bizonyul mesteréül: Én is másé, te is másé, Emlék, Tavaszi vers, Jázmin és olaj, stb. Szőkén illatozó, drága selyem hajad Holdfénysátor alá rejti az arcomat, Elfúló ajakam issza a csókodat - Bódít, mint az olajvirág. (Emlék) 76 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
