Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Európa 24
EVRÓPA 24 Határok között határtalanul - ez az EURÓPA 24 nemzetközi művészcsoport eszméje. Jubilálnak. Dohnál Tibor festőművész 10 esztendeje, 1989. október 23-án alapította e Társaságot Egerben, melynek fö patrónusa Habsburg Ottó, fővédnöke az Európa Tanács mindenkori főtitkára, legelőbb Catherine Lalumiére asszony, jelenleg Dániel Tarschys. Az egri Megyei Művelődési Központban februárban látható kiállításon a huszonnégy képzőművészből hat alkotó mutatkozik be. Miért Európa 24 a nevük? Egyszerű a magyarázat. Hazánk huszonnegyedikként csatlakozott az Európa Tanácshoz, ezért választották ezt az elnevezést. A csoport hazánkból, Lettországból, Szlovéniából, Ausztriából és több más országból verbuválódott. Mindenki más tájról, más érzelmekkel és gondolatokkal érkezett, eltérő formanyelvet választottak, más-más képességekkel rendelkeznek, azonos bennük csupán az, hogy mindannyian az általuk elérhető legmagasabb grafikai, festői, szobrászi minőségre törekednek. Kérdezem, valóban huszonnegyedik nemzetként csatlakoztunk az Európa Tanácshoz? Az 1552-es egri helytállásra emlékezve, tárgyilagosan annyit megállapíthatunk, hogy sokszor elsők között, olykor egyetlenként küzdöttünk Európa megmaradásáért, Európa létrejöttéért. Biztos, hogy a magyarság, Eger nélkül is létezne Azsia-emberiség, Afrika- emberiség, azóta keletkezett Amerika- és Ausztrália-emberiség, de Európa a magyar védfal nélkül mongol-török áradat révén Ázsia-karakterű lenne. Hogy Európa Európa, ahhoz mi is hozzáj árultunk. Az Európa 24 művészcsoport karakterének lényege, hogy összetartozásuk a különbözőség. Ennek jegyében: Egység. Igaz, a minőség sem azonos, de az igen, hogy mindannyian az általuk elérhető legmagasabb festői-grafikai-szobrászi értékrendre törekednek. Magatartásuk ebben megegyező. Egyik főmérce és főmérték Vásárhelyi Győző, az op art alapító Mestere, aki a színes város létrehozásának jegyében lélekkel átfűtött festői mértan jegyében csökkenti az élet szürkeségét és másodlagosságát. Itt látható lapjai is a szépség sokszorosított energiáival avatkoznak be életünkbe, rejtélyesen fölemelik azt, példát mutatva a világ sokezres festőtáborának. A mostani 1999-es egri kiállítása hat alkotót mutat be a huszonnégyből - valameny- nyien magyar származásúak vagy magyarok. Még a lett Renate Upmaly is, aki egyszerűsített szigorral értelmezi a Homokvilág ellenpontjait. Nagy János Szlovákiából érkezett, ő az összehasonlító szobrászat egyik legnagyobb európai Mestere, aki a kínai írásjelek szellemiségét - minden jel külön rajz - ülteti át a Botoló formarendjébe, mely a magyar tánc duhaj lelkületét tárja föl a szobor tömörségében, Izsó Miklós és Medgyessy Ferenc eszményeit folytatva. Vadvirágjában a női alakzat boldogító rendje tárulkozik föl egyenletes figyelemmel. Az akt ezúttal a maga egészségének artisztikumával Stendhal szavait kölcsönözve „ígéri a boldogságot” Stefan Galic - Gálics István. O is kétnyelvű - szlovén-magyar, ahogy Victor Vasarely - Vásárhelyi Győző szintén kétnyelvű, magyar-francia európai. Gálics István Fosszília sorozatában a bartóki mikrokozmosz festői átköltésében arról elmélkedik, hogy ami lényegtelennek látszik, az is lényeges törvénye a létezésnek, legyen az csupán a levél erezete vagy a fa redőzött felülete. Ezt fedezi föl új festő Kolombuszként, azt, hogy nem ismerjük a kemény növényeket, s ha fölismerjük, akkor az egy új földrész fölfedezésével ér föl. 72 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
