Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÖZÉLET - Murawski Magdolna: Go east, old man…
Murawski I Magdolna Qo east, oCcCman...* Aki amerikai nyugdíjból, fizetésből él, azt egyszerűen elbűvöli a Bili Clinton neve által fémjelzett korszak „gazdasági csodája”. Pénzének átváltási értéke és vásárlóereje nagyobb, és minél keletebbre megy, annál inkább úrnak érezheti magát még a szerényebb nyugdíjból is. A naivabbak akár gazdasági zseninek is vélhetik az amúgy szerény intelligenciájú elnököt, aki még a saját korábbi nyilatkozataival is ellentmondásba kerül nap mint nap, azaz gyakran elfelejti, kinek mit mondott tegnap vagy tegnapelőtt (Talán emiatt is keveredhetett olyan botrányos helyzetbe a közelmúltban...). Az Atlanti-óceántól keletre eső területeken viszont épp ellenkező a helyzet. Minél jobban igyekszik az ember, hogy a néhai bábkormányok által ránk mért gazdasági válság, infláció, gazdasági nehézségek, mindennapi gondok súlyát több munkával (és így remélhetőleg nagyobb keresettel) kompenzálja, annál nagyobb súllyal nehezedik rá valami, amit néven nevezni is aligha tud, csupán annyi tudható róla, hogy létezik. Ennek neve létbizonytalanság, és nem csak úgy van, magától termett, hanem jóeszű, ámde igen rossz szándékú emberek tervezték meg a számunkra, ott, a tengeren túl, ebben egyre inkább bizonyosak lehetünk. A hajdani amerikai jótanács a vadnyugati világ hajnalán így szólt: „Go west, young man!” ** És ez a tanács nemcsak egy földrajzi helyváltoztatásról szólt, hanem térhódításról, új, még ismeretlen helyek felfedezéséről, s talán egy jobb egzisztencia megteremtéséről. Az amerikai álomról. Mert nyugaton nemcsak jobb legelőt lehetett találni a marháknak, hanem néhol aranyat is, és ennek függvényében egy jobb életlehetőséget. Aztán egyszer csak elfogyott a még nyugatabbra vezető utak hossza. Elérkeztek a Csendes-óceánhoz, mely a végtelenség és a határtalan nyugalom érzésén kívül egyfajta világvégét is jelentett, ahol le lehetett ülni és a semmibe lóbázni a lábukat. Amerika benépesült (igaz, előbb elnéptelenedett az irgalmatlanul vad és ádáz csatározások során a gyarmatosítók és az őslakosok között), minden lehető területet elfoglaltak, a világhódító vehemenciának pedig megálljt parancsoltak a földrajzi korlátok. Majd a gazdasági válságok. Mindenkinek megvolt a maga baja, és nem ért rá terveket szőni arról, hogyan kebelezhetné be a föld azon részeit, melyek még nem tartoznak az ő fennhatósága alá. Majd némi intervallum után újabb és újabb tervek születtek arról, hogyan lehetne minimális befektetéssel maximális profitra szert tenni, és az újabb „gazdasági csoda” modellje elindult világhódító kőrútjára. A hajdani fiatalember ugyan aggastyán lett, de az „ördög ganaja” olyan hajtóerő, mely soha nem hagyja nyugodni azt, aki előtt egyszer kedvessé vált. Éjjel-nappal pénzszerzésre sarkallja, és a legalantasabb ötleteket is megideologj- zálja valahogyan, kedvezőbb színezetben tünteti fel önmaga és mások előtt. Amerika elkezdte egyre keletebbre söpörni az otthon fölöslegessé vált szemetet. Az ipari túltermelés felgyülemlett termékeit, az elavult gépeket, melyek kissé felújítva, „feltuningolva” előbb valamelyik nyugat-európai országban kötöttek ki, majd ott is kiöregedvén, egyre keletebbre, az ún. közép-kelet-európai régióba, végül Ázsiába kerültek. A „nagy ötlet” meggazdagította azokat, akik ezen szellemiségre mind a mai napig büszkék. A gyarmatosító szándék ugyan megengedi az általa meghódított területeken élőknek, hogy a náluk keletebbre élőket hasonlóképp gyarmatosítsák, de csak bizonyos mértékig. A hatalom Új Hevesi Napló 67
