Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÖZÉLET - T. Ágoston László: Homo Politikus
T. Xgoston Xás5Ío iDomo politikus A Homo Politikus a Homo Sapiens (ember) fajához tartozó, annak Mini Deos (kisisten) alfajába sorolható élőlény. Az alfajba sorolásról évtizedek óta folyik a vita a tudósok körében. Egyes, magukat függetlennek valló természettudósok szerint a Homo Politikus bizonyos mutációi kétséget kizáróan a puhatestűek rendjébe sorolhatók, mivel semmiféle jel nem mutatható ki náluk a csontozat azon elemének kifejlődésére, amit a köznyelv gerincnek nevez. A vita végleges és megnyugtató lezárására mindeddig nem kerülhetett sor, mert e nézet vallói rövid életűnek bizonyultak fenti tételük bizonyításához. A Homo Politikus ugyanis soha nem független, s ha érdekeit bárki által sértve érzi, hajlamos arra, hogy függővé tegye ellenfelét akár egy kenderkötél által is. A Mini Deos alfajt, mint természettudományi kategóriát a Homo Politikusok találták ki, hogy ezzel is megkülönböztessék magukat a halandó és alantas fajtól, a plebstől. A plebsnek - mint tudjuk - két alfaja ismeretes. Amely a Homo Politikust istenként tiszteli, az a NÉP. Amelyik megkérdőjelezi isteni eredetét, az a csőcselék. Ezáltal válik lehetővé, hogy a NÉP egyik percről a másikra csőcselékké legyen. A Homo Politikus attól válik Mini Deossá, hogy képes fölismerni a plebs érdekeit, amire az tudatlanságánál és alantas érzelmeinél fogva alkalmatlan. Sőt arra is képes, hogy ezeket az érdekeket különböző pártszínekbe öltöztetve képviselje és úgy harcoljon értük a különböző lovagi tornákon, mintha a sajátjai lennének. De mivel nem a sajátjai, csak zsoldosként lép az arénába, s megfelelő tiszteletdíjat kér a szerepléséért. Ha a kialkudott zsoldot kevésnek találja, kicseréli sisakforgóját, és annak a pártnak a színeiben harcol tovább, amelyik többet kínál szolgálataiért. így a Homo Politikus nemcsak érzelmi és szellemi magasabbrendüségével különböztethető meg a plebs egyedeitől, hanem bőrének vastagságával is. A hámrétegben kialakult, olykor több centiméter vastagságú szarupáncél képződés elsősorban az arcnak nevezett testrészen figyelhető meg. A Homo Politikus társas lény, csoportokban, hordákban érzi jól magát. Minden alkalmat megragad arra, hogy langyos szócsatákban dagonyázva bizonyítsa rátermettségét, hangjának bársonyos voltát, vagy éppen érces csengését, műveltségének határtalanságát. A lehetetlent is megkísérli, hogy bekerülhessen az Istenek Tanácsába, s bebizonyítsa, hogy minden kisisten között ő a legnagyobb, s csupán a jó édesanyja egykori félrelépése miatt nem ülhet most Zeusz jobbján, holott egyedül őt illetné a trónus. A Homo Politikusnak identitása van, gátlásai nincsenek. Nem kötik holmi ígéretek, kényszerhelyzetben elejtett szavak. A Homo Politikus bölcs. S mivel a bölcsesség általában élemedett korhoz kötődik, megengedheti magának, hogy ifjan is szenilis legyen. E szenilitás egyik jele az infantilis játék. Nagy előszeretettel aggatnak egymás mellére csilingelő érdemrendeket, melyekkel gyermeki örömtől sugárzó arccal játszadoznak. A Homo Politikus hivatalból feddhetetlen. Bármit tesz vagy nem tesz, az csak a legjobb lehet. Még akkor is, ha ugyanezen tettéért ő elítéli a plebs egyedeit, s a törvény szigorával sújt le rájuk. A törvénnyel, melyet ő alkot a saját képére, mint ahogyan egykoron az Isten teremtette a világot. És ültet bele tilalomfákat kígyókkal az ágai között, hogy lesújthasson mindazokra, akik megkívánják az almát. A Homo Politikus általában négy végtaggal rendelkezik. Ezek azonban jóval fejlettebbek, mint a Homo Sapiensnél megfigyelt végtagok. Ez az eltérő használattal magyarázható, hiszen amíg az előbbi egyedek a földön való járásra, helyváltoztatásra, szerszámkészíÚj Hevesi Napló 65
