Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: Édesapám
Cserniczky Dénes Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Bükk hegység aljában egy kicsiny falu, úgy hívták, hogy Csemely. Ma is úgy hívják. Élt ebben a kis faluban egy szegény ember élete párjával. Szorgalmasan dolgoztak reggeltől estig. Kellett is, mert kilenc gyermekkel áldotta meg őket az Isten. Kipp-kopp, kopogott a kalapács, merthogy ő Józsi - így hívták a szegény embert - ő volt a suszter a faluban. Ő foltozgatta, javítgatta az emberek csizmáját, cipőjét. Mivel nagyon vallásos ember volt, meg hogy valamivel több jusson kilenc éhes szájnak, elvállalta , hogy ő lesz a harangozó. El is nevezték azon nyomban harangozó Józsinak. Mondom, kilenc gyermekük volt. így éldegéltek szép csendesen. Nőttek a gyerekek. Mindegyiknek tisztes foglalkozás jutott. Egyikből lett hentes, másikból földműves, még egy tisztviselő is akadt. A lányok férjhez mentek. A kilencedik, a legkisebb gondolt egy nagyot, és elindult szerencsét próbálni. O volt az én drága édesapám. Tudta, tanulnia kell, ha vinni akarja valamire. Jó bizonyítványa volt. A tanító is mondogatta:- Józsi, ennek a Béla gyereknek tovább kell tanulni! Beiratkozott hát egy gimnáziumba. O, a csemelyi suszter fia. De hát lakni is kellett valahol, meg enni is, fogta hát magát, és úgy tanult, hogy közben tanított. Tanulókat vállalt. De volt úgy is, hogy a szállásadó családjának a cipőit kellett tisztítani. Zokszó nélkül csinálta. így ment előre, mígnem a harmadik kereskedelmi osztályban, hopp! kiragadták a pádból, és irány egyenesen a frontra! Ez az első világháború vége felé történt. Életében akkor volt először és utoljára külföldön: a Doberdónál. Mikor hazajött, hadiérettségi. Utána beiratkozott egy jegyzőtanfolyamra. Közben jött egy állásajánlat. Imoki állás a bélapátfalvi főjegyző mellé. Vállalta. Kevés fizetés, de biztos kenyér. No meg hát a bélapátfalvi főjegyzőnek volt egy kislánya, a világszép Kubiss Manci. Igen ám, csakhogy a világszép Kubiss Mancinak már másvalakit néztek ki. Igaz, az nem volt olyan deli és okos legény, mint a Béla fiú, de rangban jobban hozzáillett Mancikához. De hát szerelmeseknek alagutat beszélhetnek a hegy gyomrába, akkor se, egy tapodtat se tágítanak. így aztán világ csudájára a csemelyi suszter fia elvette feleségül a bélapátfalvi főjegyző lányát, 1926-ban. Hogy a csillagok nem estek le az égről, hogy a Bélkő a helyén maradt...!!! Telt-múlt az idő. Új idők, új szelek. A Béla fiú már mint segédjegyző elkezdett ügyködni. Megalapította a falu könyvtárát, a gazdakört, és megalapította Bélapátfalva futballcsapatát, melynek ő lett az első elnöke. Családja is megnövekedett két fiúval. És hirtelen megüresedett a szomszéd községben, Szilvásváradon a főjegyzői szék. Mi sem természetesebb, minthogy megválasztották vezető jegyzőnek a csemelyi suszter fiát, aki közülük való volt és ismerte gondjukat-bajukat. Ráadásul nem is főjegyzőnek, hanem közjegyzőnek, mert a szomszéd község, Nagyvisnyó Szilvásváradhoz tartozott közigazgatásilag, és a csemelyi suszter fia az igaz emberek bátorságával elindult az úton, hogy valóra váltsa az őt megválasztó egyszerű emberek kisebb-nagyobb álmait és saját céljait. Most mutatkozott meg igazán szervező tehetsége, szorgalma, kitartása, találékonysága. Először is jó viszonyt alakított ki a nagyhatalmú földesúrral, őrgróf Pallavicini Alfonz Károllyal. Ez többek között azért is volt fontos, mert övé volt az egész Bükk hegység egéÚj Hevesi Napló 63
