Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Templom- és eklézsiaépítő II.
taltam a borivás társasági örömét. Igaz, inkább csak töltögetni, koccintgatni szeretek, a szememre is hányták: „Az nem lehet, hogy rólad Czine jó véleménnyel van, pedig inni sem tudsz!" Czine jóízűt nevetett, amikor elmeséltem neki, hogy Patakon, Újszászy Kálmán körében reformátusnak gondoltak. De amikor kiderült, hogy egykori kedves lelkésztársuk, Jónás Imre unokahúgának az ura „katolikus”, megkaptam a feddést: „Ejnye, édes öcsém, nem gondoltuk, hogy ekkora fogyatékosságod van!” A templom- és eklézsiaépítő Czine Mihálytól sokat tanultam, és nemcsak szakmai ismeretekből. Számos emlékezetes képet őrzök róla, a legmeghatóbb: Nagy László temetésekor a költő édesanyja elé sietett a Farkasréti temető kapujában, megcsókolta, a vállán karjával átölelte, és fia koporsójához kísérte. Az első találkozásunk óta több mint negyedszázad telt el. A jubiláns Czine Mihály Tanár Úrnak szívből megköszönöm mindig segítőkész barátságát. Sík Sándor emberségből és magyarságból nagyra nőtt Tedeumának szakrális magasságból sugárzó, Kodály Zoltán által megzenésített szavával felelem az „Adj hálát! ”-ra: „Hála légyen!” Képek: Németh László Könyvtár, Hódmezővásárhely Czine Mihály Egerben az Ady Endre Kollégium tanárai és diákjai között 1975-ben Új Hevesi Napló 43
