Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)

1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Markó Marulić: Juditnak, a szent özvegynek históriája horvát versekbe szedve

kedvességben részed nálam bőven legyen; egyél s igyál velem, bőséges lakomám, e vendégsereggel étkekben osztozzál.”

Judit így válaszol, hízelgők szavai: „Szolgálóleányod ezt boldogan teszi, gyöngédségben része oly nagy volt melletted, vágya: a föld népe hódoljon előtted.”

Evett s ivott, ahogy Ábra megterített, mert minden készen volt, amit eléje tett.

Urát is biztatta evésre, ivásra,

az meg vidámodva vedelt egyre-másra;

le is részegedett, s csak aludt és horkolt, majd mint ki tüskét nyelt, szépen elhallgatott.

Ó! ti, akik estek falánkság vétkébe, okulva nézzétek: mivé lesz élete!

Nem egyedül volt ő e bűn kárvallottja, mindahánynak ártott, ki e vétket hordta, így lett Ádám s Éva kegyelem vesztese,- mit kezdetben bírtak - s midőn gyászba vetve.

Noé mély álmában szemérmét tárta fel, lévén egyszer borban igen mértéktelen. Részegségében Lót, nem tudván, kikkel hál, leányit tette volt fiai anyjokká.

Ézsau megveté elsőszülött jogát, mert torkos volt, veszté az atyai áldást, s örökségét adta - italért, ökörért, falánksága miatt - el egy tál lencséért.

Az Istennek népe égi mannát evett, s gyűlölködővé lett és egyre kevélyebb; húsos fazék mellé, Egyiptom földjére visszavágyott, ezért Isten megbüntette.

Éli pap fiai rossz szokást követtek: kövér húst kiszedni üstből mind eljöttek; megölettek ezért, pap voltukat veszték, magukra korbácsként e csúfságot vették.

Bortól, kevélységben, elbódulva Sándor, tulajdon kezével esztelenül gyilkolt, kínját orcájáról mosta könnyeivel, mert oly személyt gyilkolt, kit legjobban kedvelt.

Laphita Peirithoosz sok kentaurt gyilkolt, mert igen részeg volt mindahány, s megvadult: kiket illett volna tisztelniök éppen, űzni asszonyokat nem átallott egy sem.

A szakák, kik Kürosz táborára törtek, jóllaktak s a bortól mind lerészegedtek,

12

IX. évfolyam 3. szám - 1999 március