Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Eső és esső
'9 PRÓZA 'xfipor Elemér O'io e-X-ir'Akkor riadsz fel csak, mikor ostora végigvág ablakodon, százágú ostora csattog az ablakodon ólom a szíj vége, az csattog ablakodon idegen hatalmak kezében, hatalmas hatalmak kezében suhog az eső százágú ostora rád. Kapd hónod alá hitedet, fogd virágaidat, fuss, kövek kockáin eső fut veled rohamokban nem menekülhetsz, kövek kockáin hidegen lángol az eső, jégből, jégszürke üvegből lángok lobognak a mélyben, véresre sebzik a talpad, párád arcodba csapódik, hajad szemedbe csapódik szorítsd hát kincseidet, szétveri esők mostoha ostora most, fuss ostorozottan feketén, lángokkal talpad alatt, rémület dermed a fákon, az ágakon villog a víz mint penge leng a levél, eső veri szanaszét gyapjas madarak ereszét, száll a lomb szanaszét vele hullasz és leverve, tiporva kever be a sárba az eső. Láttál valamit, hittél valamiben voltál valaki? együvé más szemetekkel a sárba, mocsárba ver be az eső. Kis halál kis nesze koppan az ablakodon mindenek boldog és szomorú könnye foly ablakodon Vedd tenyeredbe hitedet, vedd virágaidat vidd ki a permet alá, mossa le, mossa az esső, pattan a földi melegben lent, mosolyogva a mag, levelek pora tűnik, ágaskodnak az ágak, ragyognak a fák, itatja őket az esső bántott a szomjúság? Szikár örömödben olyan jó ez a kedves szomorúság, ez az esső, igyál, nyújtsd fel az ajkad, így nyújtja kényes ajakát fel az ág is, így nyújtja a másik virág is, igyál, jó ez az esső, 4 IX. évfolyam 3. szám - 1999 március
