Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken VIII.
akkor volt először egyedül. Anyukájának, a szarvastehénnek halaszthatatlanul fontos dolga volt, amely nem tűrte a kíváncsi gyermekszemeket. Akkor „szülte” a kistestvért. A nyár közepén azután már újra együtt láttam a boldog családot, amint esténként a zamatos vacsorát kínáló lucematábla felé váltottak ki, sietség nélkül, méltóságteljes nyugalommal. A szeptember pedig meghozta a bikát is, sőt nem is egyet. Ám a páratlan tizes, bal oldalán hármas koroiiájú, jó öt kilogramm körüli agancsú, erős, szép dalia mellett a fiatal kis dárdás nem juthatott szóhoz. Szerelemhez sem. Most újra hárman vannak: tehén, ünő, borjú. A legények meg valahol a Villó- hegy meleg fenyveseiben emlékeznek a bőségi időszak gyönyörűséges, vagy éppenséggel kevésbé szép emlékeire. Lecsitult a vágy, kipihenték magukat. A most következő három hónap legnagyobb gondja a mindennapi táplálék megtalálása lesz. Mert a nagy hideg, s a mindent betakaró hó nagyon megviselheti a vadat. Egyrészt a jéggé kérgeseden hó felső része véresre sebzi a csülkös vadat, erősen korlátozva ezzel a mozgását, másrészt a fagyos, nagy hó alól lehetetlen kikaparni a gyenge minőségű, kevéske kis zöld növényt is. Nagy szükség van ilyenkor az etetésre. A nagyvadetetők rendszeres, jó minőségű takarmánnyal való folyamatos feltöltése létkérdés, de szükséges a vad tartózkodási helyének közelében is a rendszeres szemestakarmánnyal való etetés. Legmegfelelőbb erre a célra a kukorica, mert azt minden vad szívesen felveszi, s tápértéke is kiváló. Meghálálja ezt a vadállomány -, de a legelemibb emberi együttérzés is ezt diktálja. *** Őztükör villan a túloldalon. Suta, gida. Bokor mögül kelnek, s indulnak esti táplálékszerző útjukra. Őket ez a kis hó nem zavaija, láthatóan békésen, nyugodtan mozognak. Ugyan itt van-e még, megvan-e még a nagy bak? Üzekedés végén még láttam, de azóta nem. Az általam ötszáz grammra becsült csodaagancsot méltóságának teljes tudatában büszkén hordozta. Fizikuma is erős, izmos, szép vad. Az elkövetkező évekre még szebb agancsot ígérő - becsületes vadász által el nem ejthető - ritka szépség ő. De nemcsak ilyen puskás ember jár ám erre! Félve gondolok arra, hogy valami gyalázatos szándékú, lelketlen rabsic ellövi. Pedig de nagyon-nagy szükség lenne őrá, őzállományunk javítása miatt is. A mi területünk kis, hegyi bakjai eléggé silányak. Egy-egy ilyen friss vér, nemes gén nagyon megbecsülendő. Hátha a túloldali suta a nyáron vele randevúzott, s talán a mögötte óvatoskodó gida is ennek a nagy baknak az utóda. Innét a lesről figyelve őket, megelőlegezem nekik ezt a bizalmat. És aggódva remélem, hogy a tavaszi friss hajtású, zamatos füveket is jó egészségben legelészik majd. De ez még messze van. A hosszú, kemény tél még előttük áll. E pár centis, vékony hótakaró még csak a kezdet. Annak is a legeleje. Új Hevesi Napló 15
