Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Cs. Varga István: Templom- és eklézsiaépítő I.
tóttá. Meggyőződése, hogy a magyar irodalomnak nemcsak jelentős kísérletei, de világirodalmi szintű értékei is vannak. Tanulmányaiban a magyarság és emberiség, a magyarság és a haladás nagy találkozásait keresi. Ady igazát vallja: ‘a magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.' Irodalomtörténészként, kritikusként, a népi irodalom és a határainkon túli magyar irodalom kutatójaként több mint harminc éve van jelen az irodalmi életben. A legelsők közt figyelt fel arra az értékteremtő, elkötelezett munkára, vállalkozásra, amelyet a romániai, szlovákiai, jugoszláviai magyar írók végeznek: a kisebbségi sorsból, ‘a lengésből küldetést ’ csinálnak. Elsőként írta meg a romániai magyar irodalom történetét. írásai 1952 óta jelennek meg. ” A találkozó végén a Móricz Zsigmond és a Nép és irodalom című könyveit dedikálta. Ennek a látogatásnak az emlékét őrzi a vendégkönyv: „Örülök, hogy Edelénybe jöhettem. Kitűnő könyvtár érdeklődő olvasóival találkozhattam. Szép tavaszt, jó könyveket és jó kedvet kívánok - Czine Mihály. ” Czine Mihály 1974. június 6-án Nagy Lászlóval együtt érkezett Egerbe. Délelőtt a Dobó Gimnáziumban, este pedig a megyei könyvtárban nagyszerű házigazdának bizonyult a Nagy László- matinén és esten. Hozzászólásra biztatott. Ekkor kérdezhettem meg Nagy Lászlótól, hogyan értékeli Jeszenyin költészetét és miért nem fordított tőle több verset, például a Perzsa motívumok ciklusból. Válaszában kifejtette: Jeszenyin iránti szeretetét bizonyítja, hogy az egyetemen azért ment át orosz szakra, mert Jeszenyint szeretett volna fordítani. A Perzsa motívumokra is kitűnően emlékezett. Az okát is megnevezte, hogy fordításukra miért nem vállalkozott: „Anapesztusokban vannak írva, a magyar nyelvben pedig az anapesztus a nyelv keresztre feszítését jelenti. ” Felejthetetlen élmény, hogy Czine Mihály aznap este Nagy Lászlóval együtt meglátogatott bennünket Cifrakapu utcai lakásunkban. Jelentős érdeme volt abban, hogy jó hangulatban telt el az est, miközben folytatódott a szakmai disputa is. Kedvtelve beszélgettünk Lorcáról, emberi példájáról, arról, hogy a börtönben elutasította a szökés felkínált lehetőségét, mert inkább akart élni népe szívében holtan, mintsem sorsa elől megszökve, elveszítse annak szeretetét. Az egyik kortárs szerint Lorcát látták kettesben sétálni a halállal, de nem félt kaszájától. Kivégzésének szemtanúi pedig azt vallották: Lorca szeméből folyt a könny, amikor a csendőrök között a vesztőhely felé lépkedett. Vendégeinknek tetszett Németh László értelmezése: nem önmagát siratta, hanem a spanyol nép legjobb lehelj ctg1? Xós3fóvaf Cgerßcn Új Hevesi Napló 35
