Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Szegény Lőkös Zsuzsanna
- Jó, bevallom, én vettem föl, de ki is suvickoltam és úgy tettem vissza. Honnét tudod, hogy használták?- Onnan, édesanyám, hogy én a talpát is ki szoktam fényesíteni. Dédanyám szemét elfutotta a könny, megsimogatta a fia arcát, és csak ennyit mondott:- Istenem, de jó is, hogy apátok nem érte meg ezt a cifra úri nyomorúságot...! Szépséges Lőkös Zsuzsannát régen visszaadtuk már a földnek. Béni fia csontjai is békében porladnak. Mégis, amikor a cipőmet fényesítem, mintha az ő szemük fénye ragyogna föl az évtizedek távolából. És az esti ima is úgy hangzik, mint az ő idejükben: „Add meg nekünk a mindennapi kenyerünket...!” Szegény Lőkös Zsuzsanna... Szegény századvégi utódai... 22 IX. évfolyam 2. szám - 1999 február
/
