Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 1-6. szám (1999)
1999 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Bassola Zoltán: Külföldi útjaim V.
keresztül Aix-les-Bains-be értem. Innen másnap helyi vonattal folytattam utamat, úgy emlékszem, Sallanche-ig, ahonnan autóbusz vitt Mégeve-be. Mégeve két rendkívül magas hegygerinc közötti mély völgyben fekszik, már a Mont Blanc közvetlen közelében. A Mont Blanc csúcsát azonban magából a településből - az egyik gerinctől - nem lehet látni. A másik hegyoldalra kell bizonyos magasságig felsétálni, ha szerencsét akarnak próbálni. Innen, ha nem takarózik a titokzatosság felhőburkába, időnként mód nyílik reá, hogy az ember a naplementekor a hófedte fehér csúcs rózsaszínűre átváltó kupakjában gyönyörködjék. A csontos Mademoiselle Peterlongo - keresztnevét már elfelejtettem - hűvös tárgyilagossággal fogadott. Húgának sem üdvözlete, sem levele nem oldotta fel benne a szigorú Üzletszerűség kérgét. Megmutatta az egyemeletes kis villának azt a csinos manzard- szobáját, amit számomra kijelölt, az ebédlőben a kis asztalt, ahol majd helyet foglalhatok, azzal magamra hagyott. Egy-két nap egyedül ismerkedtem a vidékkel. Amikor a panzióba érkezett egy fiatal dunkerque-i tanítónő, Olga Costaz az édesanyjával, így velük már több alkalmam volt beszélgetni. Kirándulás tekintetében - ha az ember nem készült fel nagyobb túrákra - ez a vidék nem sokat nyújtott. Az égnek meredő két hegyoldal ugyanis nem volt kisebb völgyektől, vízmosásoktól szaggatott, erdő is csak foltokban borította. Inkább csak alpesi tehenészet számára nyújtott szép zöldellő legelőket. Ezért is volt télen olyan kedvelt sítelep. A sétálga- tásra azonban bőséges lehetőség nyílt. A vaskoks, nagycsontú, egyáltalában nem franciás Olga Costaz-nak kis box- fényképezőgépe volt, ezzel megörökítettük közös sétáink egy-egy mozzanatát. Túlságos szellemes társalgásra nem adott ez a leányzó módot, mert sem intelligenciája, sem műveltsége nem kaphatta szárnyakra. Sokszor megdöbbentett tudatlanságával. Egyik holdvilágos este, amikor vacsora után a villa körül sétálgattunk, így tépelődött: „Je me demande, se les nuages passent devant ou decriere la lune” - „Vajon a felhők a hold előtt, vagy a hold mögött úsznak-e?” Ugyanakkor mindenáron magnéziumfénnyel akart az égboltozatról felvételt készíteni, mert „úgy jobb megvilágítást kap”. Gyönyörű autóbusz-kirándulást tettem innen Chamonix-ra. (Ezen a környéken az egyszerűbb emberek ezt a - magyar jelöléssel - általánosan Samoni-nak ejtett nevet Samonix-nek mondják.) (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 17
