Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 3. szám - KÖNYVSZEMLE - Losonci Miklós: Látomás a pókról
lázasan gyülekeznek bennünk ismert és anonim elődeink. Amikor árnyal, az lírai egyszerűsítés egyben, így válik a költői nyelv a fönnmaradás emlékművévé. Kit nevez ő legfontosabb embernek, az észre nem vett "Utcaseprő"-t, s boldogító leltár, amikor Mikszáth Kálmán, Szőnyi István, Szurcsik János, Szandai Sándor, Vedres Márk írásai, szobrai, festményei társaságában a kaszákról és a kaszák népéről elmélkedik. Csöndesen tanít is, sorai "Heltai uram pincéjébe", "Tótfalusi atyám udvarába" vezetnek a "porka hóban", "édes fehérvári bor" álomröppentő kellemességében. Észreveszi és észrevéteti "birsalmatekintetű öregjeinket", akikben testesül a nemzeti erkölcs, szárnyalásunk nyugalma. Megajándékoz valamennyiünket a "Gyermekkor-Ország" tiszta áhítatával, és ciklussá növelt versmontázsa úgy épül, hogy az első vers utolsó képe lesz az új költemény nyitány-sora. Mindez hatszoros lírai stafétává terebélyesül Heródiás kénhajával, a Völgy tapasztott szájával, gyógyító kenyérrel, radar tenyérrel, fekete ekékkel. Misztótfalusi Kis Miklós mottónak választott soraival indítja a szülei emlékére írt "Csöndholnap"-ot. Emlékezetes "Tüzrakó Ének"-e a Krisztus-előd Prométheusz tüzet adományozó megváltásával, s maradandó költői futam a "Séta Liliom-Nyárban" látomása. Új dimenzió a verssé nemesített "Mikes Kelemen ismeretlen levele", ahol kottázott dallamban, "vijjogó fregattmadarak"-tól övezve a hűség köntösébe öltözik, hogy "kehült ordasok az erdő szegélyén" ne gyülekezzenek, ne vicsorogjanak, hogy végre önerőnkből legyen kegyes hozzánk az "Édesegy Néném" nem címzett magyarokhoz a holnap. Magaslata "Az idő rendetlen forgása" és "A Gongütés megközelítése", ahol "a széteső verscserepek" a gyémántcsúcs végtelenségéhez irányítanak. Ne kötéltánc, hanem végre küzdéssel, értelemmel vívott harmónia legyen az életünk, ne szokványos vereség, "rigókat röpít"-ő énekléssel telítődjön a tölgyerdő, "pillogó búzavirág" örvendeztessen, legyen "A 2000. látomás" távlata, hogy lesz időnk és lesz energiánk "legyőzni a Sárkányt" önmagunkban és a világban. Reményünk párhuzamos Bágyoni Szabó István hitével, hogy "az erdő anyanyelve" lesz szívünk, sorsunk és jövőnk. (Bágyoni Szabó István: A pók kivégzőudvarában Kráter Műhely Egyesület Budapest 1997) ö2<Sm&39fX: Apor Elemér (Dr. Kapor Elemér) (1907) Egerben élő költő , Dr. Farkas Andrással együtt az Egri Újság, majd az Eger c. lap szerkesztője. Kálnoky László barátja, mestere. Bár Eger városa díszpolgárává avatta, szinte soha nem kapott méltó elismerést. Dr. Bassola Zoltán (1902-1968) Budapesten élt tanár. Édesapja korai halála után vidéki rokonai nevelték. Az Eötvös Kollégium növendéke, majd Budapesten szerez latin-görög-magyar szakos diplomát. Gróf Teleki Géza (Teleki Pál fiának) nevelője, majd a Vallás- és Közoktatási Minisztérium államtitkára. A 2. világháború alatt lengyel menekülteket és üldözött zsidó tanárokat segít. A nyilas hatalomátvétel után a hivatali esküt nem teszi le, ezért bujkálnia kell. 1957-68—ig az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos munkatársa. Cseh Károly Mezőkövesdi költő, műfordító. Cserniczky Dénes 1927. október 5-én született Egerben. Egerben a Ciszterci Gimnáziumban végezte az alsó négy osztályt. Később Miskolcra járt a Fráter György Katolikus Főgimnáziumba. A II. világháború idején Ózdra kerül, ahol Gosztonyi János volt a mestere. A Zeneművészeti Főiskolán egyházzenei szakon kezdi tanulmányait. 70 VIII. évfolyam 3. szám - 1998 június
