Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Cs. I.: Szereti Ön Brahmsot?
Jg&zerelt (f)rt praijmsort? Az Egri Szimfonikus Zenekar jubileumi koncertje Az egri hangversenyélet letűnt éveit, forró hangulatú, teltházas régi koncertek emlékét idézte fel az a jubileumi koncert, melyen a 35 éve együtt zenélő Egri Szimfonikus Zenekart ünnepeltük. A zenekar igyekezett felnőni az ünnepi repertoár nehézségeihez, a karmester, Szabó Sipos Máté maximális erőbevetéssel, lelki intenzitással vezényelte az estet, a közönség pedig hálás vastapssal fogadta a zenei élményt. A maga nemében páratlan volt a műsorválasztás: két német zeneszerző, Brahms és Beethoven három művét hallhattuk. A hangverseny fő tengelyét, csúcspontját Beethoven páratlan szépségű op. 61. D-dúr hegedűversenye jelentette, melyet közrefogott egy-egy Brahms-szerzemény. Szinte hihetetlen, hogy a manapság oly népszerű Beethoven-mű a maga korában élj átszhata ti annak bizonyult. Az 1806-os bemutatón a közönség értetlenséggel, a kritika becsmérléssel fogadta. A kudarchoz a gyenge előadás nagyban hozzájárult, ugyanis olyan technikai tudást igényel a kompozíció interpretálása, melyet csak 1844-ben Joachim András hegedüjátéka és Brahms vezénylése tudott hozni Londonban. Négy üstdobütéssel kezdődik a hegedűverseny, majd megszólal a fafúvós téma. Gyakoriak az új színek, fúvósok és üstdob alkalmazása hegedűvel. A motívumok bőségéből kiemelkedik a tulajdonképpeni dalszerű fótéma. A lassú tétel utolérhetetlenül gyengéd, leheletfinom hangulatú. Beethoven remekművét a hangsúlyok, a dinamika arányainak érzékeltetésével, a hosszú és nehéz kompozíció fonalát mindvégig kézben tartva tolmácsolta a karmester. Keze alatt az egri muzsikusok úgy játszottak, ahogy a biztos és ösztönző irányítás alatt jó muzsikus mindig is teljesít, ereje legjavát adva. Szabó Sipos Máté igényes munkát végző dirigens. Perényi Eszter nagynevű hegedűművész, ennek megfelelően a közönség virtuóz, pontos hegedűjátékra számított, főleg egy olyan közismert, népszerű műben, mint Beethoven hegedűversenye. Perényi Eszter megbízható, szilárd hangszeres tudása garancia produkciói közönségének. Mindezek ismeretében fáradtság vagy átmeneti indiszpozíció következményének vélhetjük az elnagyolt kidolgozású, hullámzó hangminőségű, legfőképpen azonban sűrűn és észrevehetően disztonáló hegedűjátékot, mellyel Perényi Eszter az egri közönség elé lépett. A vonósvendég oldalán az egri zenekar mindenesetre igyekezett maximálisan helytállni, bár a fa- és rézfúvósok elbizonytalanodtak, mikor a produkcióban nekik kellett volna leginkább helytállniuk. A vonósok, brácsák, hegedűk viszont megindítóan szépek voltak, főleg a visszafogott pizzicato részekben. Az a meggyőződésem, hogy a zenekar és a karmester is több időt és energiát szentelt a Brahms-mü kidolgozásának. Hatásos nyitószámnak bizonyult a napjainkban soha nem látott népszerűségnek örvendő német zeneszerző, Brahms op. 80. Akadémiai ünnepi nyitánya, melyet a zeneszerző 1879-es díszdoktorrá avatása alkalmából komponált. Az 1881-es bemutatón derült ki, hogy a tudós professzorok mást, komolyabbat vártak Brahmstól. Életvidám diákhangulat árad a műből, melynek utolsó percében fejti ki mondanivalóját a szerző. Felcsendül az ősi diáknóta, a Gaudeamus igitur, melynek látszólagos komolyságát az áradó jókedv gyorsan feledteti. A szünet után felhangzó Brahms: II. szimfónia volt a zenekari teljesítmény szempontjából a legeredményesebb. Az 1877-ben a Wörthi tó partján íródott szimfónia D-dúr hangneme már jelzi azt a derűs, napfényes hangulatot, mely Beethoven 6. szimfóniájának alaphangulatával egyezik meg. A komor, borongós kedélyű Brahmstól Csontos Ildikó: Új Hevesi Napló 51
