Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
dezettsége miatt van ez így, hanem talán azért is, mert fellendülésről, építőkedvről, szellemi erők mozgásba lendüléséről, művészeti értékek keletkezéséről mindig szívesebben szólnak s bőségesebben tudnak értekezni a kutatók, mint ellenkező előjelű folyamatokról. A helytörténet eseményeit meglehetős bőséggel tárta fel és elemezte már a szakirodalom, érdemes azonban újra meg újra eltöprengeni a kérdésen: mik is voltak végeredményben azok a fontosabb tényezők és körülmények, amelyek Eger szellemi életét táplálták, fejlődését előmozdították, s számára a régióban kitüntetett helyet biztosítottak a 18. század végére? Mint tudjuk, az egyházmegyék székhelyeinek kiépülésében meghatározó szerepe volt a püspökök személyének, többnyire ők voltak egyben a város foldesurai, s a főispáni tisztséget is betöltötték. Eger szerencsésnek bizonyult egyházi vezetőit illetően: mind a négy jeles főpapja Rómában, a Collegium Germanicum Hungaricumban végezte tanulmányait, széleskörű műveltséggel rendelkezett, s határozott elképzeléseik voltak a város kiépítését illetően. S ami talán még fontosabb: az egymást követő egyházfők tervei nagymértékben folyamatosságot képviseltek, kiegészítették egymást, így a város fejlődése kiegyensúlyozott maradhatott egy évszázadon át. Szeminárium alapítása a papi utánpótlás biztosítására, székesegyház és főpapi rezidencia létesítése, a püspöki reprezentáció biztosítása lehetőleg itáliai művészek alkotásai révén, könyvtár és könyvnyomda létesítése, művészeti mecenatúra kiépítése: ezek a legfontosabb tényezők, amelyek hozzátartoztak a barokk kori egyházmegyék korszerű megszervezéséhez. A római Collegio Romano jezsuita professzorai, az „örök város” műemlékei, gazdagon dekorált templomai, bibliotékái és teátrumai, fényes ünnepségei és egyházi ceremóniái, hagyományos processziói és szentkultuszának fényes külsőségei egy életre meghatározták az ott nevelkedő ifjú papok mentalitását, legfeljebb az volt a kérdés, hogy melyikükre mi hatott erősebben. Dinamikus életkedv vagy kontempláci- óra való hajlam, heroizmus vagy rokokó könnyedség, felszíni csillogás vagy tudományos elmélyedés: mindez olyan alternatíva, amely kisebb vagy nagyobb mértékben jellemezte a Rómából hazatérő s itthon az egyházi hierarchia grádicsaira lépő teológusokat. Mindenekelőtt a papi utánpótlás biztosítása bizonyult kulcskérdésnek az egri egyházmegye restaurációja terén. Telekessy püspök legelső intézkedései közé tartozott a paphiány enyhítésére létrehozott szeminárium alapítása, ennek következtében 1705-ben megkezdődött s a Rákóczi-szabadságharc háborús eseményei után kiteljesedett Egerben a papképzés. Az alapító főpap által létesített morálteológiai ( casus conscientiaé) tanszék mellé utóda, Erdődy Gábor szervezte meg a kontroverzteológiai tanszéket, majd 1740-ben Foglár György püspöki vikárius jogi iskolája, a Collegium Juridicum Foglarianum kapcsolódott be az oktatásba. Az egri szeminárium gyökeres reformját azután Barkóczy Ferenc valósította meg, aki a bécsi teológiai kar példáját követve 1754-ben kivette a jezsuiták kezéből az oktatást, s világi papokra bízta azt, helyet adva ezzel egy olyan spirituális nevelési módszernek, amely a gyakorlati élethez sokkal közelebb állt. 1760-ban a kassai szemináriumot az egribe olvasztotta be, s ez a momentum akár jelképesnek is tekinthető: az északi országrész egyházi oktatásügyének súlypontja most már végérvényesen Eger lett. Annál is inkább, mivel már érlelődött az egyetem alapításának gondolata, mind a teológiai oktatás, mind a Foglárféle jogi képzés fejlesztésének ez volt a végső célja. Barkóczy ugyan rövidesen elkerült Egerből az esztergomi érseki székbe, azonban utóda energikusan képviselte az egri univerzitás eszméjét, s Eszterházy nagyszabású építkezése már ennek jegyében zajlott, a líceumi díszterem freskói a megálmodott oktatási struktúra négy fakultását - a bölcsészeti, teológiai, jogi és orvosi kart - ábrázolják. Az alapító tervszerűségét mutatja, hogy a már meglévő stúdiumok mellé a hiányzónak az alapjait is lerakta Egerben: 1767-ben a Schola Medicinalis Agriensis megkezdte az orvosképzést, Új Hevesi Napló 25
