Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Felszabadulásunk (Gyermekemlékek)
Reim Oszkár: Felszabadulásunk (Gyerekemlékek) A büszke- kpzákpk. A konyhában a bajszos kozák felcsapta csizmáját a hokedlira és széles mozdulattal rámutatott: "Papa, pucováty!" A már őszülő Telekessy, a nagygazda, négy, már csaknem felnőtt fiúgyermek apja, aki ellentmondást nem tűrve kormányozta gazdaságát és családját, s aki még saját csizmáját sem tisztította soha, most rémülten ragadta meg a sárkefét. Még el sem kezdte, de már gyöngyözött a százhúszkilós ember homloka, és kapkodó igyekezetében többször is elejtette a sárkefét. Végre az egyik már ragyogott, a másikat lihegve, szuszogva subickolta, miközben a remegő felesége a háttérben a kezét tördelte ("Jaj, csak ne legyen valami baja!"...), a cselédlány szemében pedig valami mosolyféle villant a gazda vehemens igyekezetét látva. A tanyát két napja tartotta rettegésben a kilenc "büszke" kozák, akik az orosz csapatok átvonulása után tizedik napja jelentek meg a tanya legnagyobb portájára behajtott kocsijukkal, melyet hét lovas kísért. Az udvar közepén egy géppisztolysorozatot lőttek az égbe, majd az uraságot követelték. A tanyán népes városi rokonság vészelte át a háború végnapjait, és akadt köztük oroszul beszélő kárpátaljai is, aki ezután a győzők kívánságait tolmácsolta. A parancsnoknak egy szoba kellett az udvarházban, a lovaknak abrak, a többi járta a tanya házait és habozás nélkül a nekik tetsző dolgokat azonnal birtokukba vették, szálláshelyüket egy füst alatt kijelölve. Ketten az istállóban, a lovakkal, egy a kocsit őrizve éjszakázott (Ki tudja, mi mindent rejtett a ponyva?). A remegő tanyasiak minden tartalék ételüket, italukat asztalokra tették, és a kozákok kezdték nagyon jól érezni magukat. A parancsnok egy jóképű, látszólag szelíd, de metsző tekintetű hadnagy volt, aki tömény parfumfelhőtől kísérve, nem frontöltözéket, hanem gálaruhát viselve, bevonult az udvarház legszebb szobájába. Azonnal kiszemelte magának Terit, a legszebb szolgálólányt személyes igényeinek kielégítésére. Táskája és válltáskája (dicsekedve mutatta meg a nőknek) tele volt ékszerekkel, órákkal, töltőtollakkal, bizsukkal és illatszerekkel. Terinek rögtön adott egy karkötőt, hogy jószívvel legyen hozzá. A gazda felesége óvatosságra intette a lányt, de annak tetszett az adakozó katona. Az egyedül vacsorázott a szép szobában, miközben a háznép a konyhában izgult. Hamarosan benyakalta a felszolgált büdös répapálinka hét decijét és megjelent a háziakat boldogítani. Bemutatott néhány, nőktől "kapott" ajándékot, melyet erőszak nélkül, szerelemből, emlékként őrizhetett meg. Hirtelen hármat kilőtt pisztolyából a verandára, mire az egyik kozák rohant azonnal. Behozatta a kocsiról a nyakkendő- és ingkészletét, bemutatva ezzel is a divat iránti igényességét. Majd egyszercsak énekelni kezdett, mindenkit dudorászásra biztatva (ez aztán még kényszerből sem sikerült). Látva, hogy a kórus nem áll össze, Terivel együtt visszavonult. A többi kozák csinálta a daj-dajt. Az italok hatottak, kezdtek sorozatokat engedni a levegőbe, majd a tyúkól elé a földbe. A baromfihad felriadva éktelen rikácsolásba kezdett, melyen jókat röhögött a büszke szakasz. Rettegett a tanyán mindenki, férfiak, nők, gyerekek, még az állatok is nyugtalanok voltak az istállókban. Nagyon behúzta a nyakát mindenki akkor, amikor az Aranyosék Bodriját az egyik kozák cafattá lőtte, mert az dühösen megugatta az őt ingerlő katonát. Új Hevesi Napló 27
