Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 2. szám - KÖZÉLET - Cserniczky Dénes: A pénz
Gscrniczky Dénes: A pénz TILTAKOZOM! Én, a kisember: TILTAKOZOM! Tudom, tisztában vagyok vele: tiltakozásomnak semmi értelme sincs, és nem is lesz semmi hatása, a föld forog tovább "keserű levében", ettől függetlenül TILTAKOZOM. Tiltakozom a pénz mindent elborító, elárasztó, mindent és mindenkit maga alá gyűrő szörnyű hatalma ellen. Mert mégiscsak rettenetes és tragikus, hogy az emberiség történelmében eljutott oda, hogy ma mindennek középpontja a pénz. Kész dráma, egy Hitchcock-rendezte horror film, ahogyan a pénz mint alattomosan növekvő, burjánzó indák, minden kétségbeesett tiltakozás ellenére könyörtelenül behálóz és megnyomorít mindent és mindenkit. Egyszóval tudom: hiábavaló minden tiltakozás. Egyetlen eredménye van csak: elmondhatom véleményemet. Volt egyszer réges-régen egy korszak, ami eltartott néhány millió évig. Ebben a korszakban valahol összejött két atyafi. Egyiknek volt valami hasznos szerkentyűje, a másiknak élelmiszere. Mit csináltak? Kicserélték őket. Ez volt az árucsere-forgalom. Igen, de szaporodott az emberiség, szaporodtak az áruk. A cserekereskedelem egyre nehézkesebbé vált. A megnövekedett forgalom lebonyolításához szükség volt valami értékálló eszközre, amellyel egyrészt a kiszemelt árut meg tudták venni, másrészt más szolgáltatását ki tudták elégíteni. Száz és száz tárgy, állat értékelődött fel és merült el a nagy forgatagban mint értékmérő. Mígnem az emberiség megállapodott a MARHÁNÁL (Ellenállok a tálcán kínált huncut gondolatoknak.). Ez állandó csereközvetítő eszköznek bizonyult. Úgyannyira, hogy a latin PECUNIA (marha) szóból lett a PECUS, pénz is. Na, végre volt már állandó csereközvetítő eszköz! Csakhogy ez behemót testével nehézkesen ballagott az egyre fürgébb kereskedelemben. így hát ehelyett a nagy marha helyett kisebb marhát kellett találni. Jött a nagy fordulat. Az emberiség felfedezte mint ÉRTÉKET a nemesfémet - az aranyat, ezüstöt és a többieket. Ezek között is legnemesebb az arany egyszerűen azért, mert a kémiai hatásokkal szemben a legellenállóbb. A korabeli ember szemével nézve tartósabb volt, mint a többi. Megtudták róla később, hogy az oxigénnel nem egyesül, savak nem támadják meg. Nem sokban marad el tőle az ezüst. Híg savak nem oldják, tiszta levegőben nem változik a szine. Sajnos a városok és ma már a falvak levegője is tele van kénhidrogénnel, aminek hatására ezüstszulfid keletkezik és ettől az ezüst megfeketedik. Főként ebből a két nemesfémből született meg az új csodaeszköz: a PÉNZ, úgy, hogy érmét öntöttek belőlük. Az aranyat is és az ezüstöt is ötvözni kellett valamivel, hogy tartósabbak legyenek. így hát ezek a nemesfémek az emberiség kísérői lettek történelme folyamán. Igaz, a marhák is elmaradtak (Önök is és én is kizárólag a hús- és tejiparra gondolunk!). Tehát megszületett a pénz. Most még csak így, kisbetűvel. Funkciója egyszerű volt: általánosan használt fizetőeszköz. Jött az előbb említett atyafi, odament a másikhoz. Ennek volt valami okos szerkentyűje, a másiknak volt élelmiszere. Csakhogy most már nem cseréltek. Nem. Pénzt fizettek az áruért. Ezzel az ügy el volt intézve (Természetes folytatás volt az áldomás valamely ivóban. De ez már kultúrtörténelem). Az idő, a történelem folydogált csendesen (vagy nem csendesen). Szegény is volt, gazdag is volt. De az ördög nem aludt. Mindig is piszkálta az embert: szerezz több pénzt, a Új Hevesi Napló 25
