Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Kossuth Lajos egy Egerben őrzött levele margójára
nül hagyták, nehogy tolvajnak tartsák őket. Ezután a Lenkey-század összepakolt, s két napi takarmányt magukhoz vetek a huszárok. Sötétedés után felnyergeltek és indultak a magyar határ felé, s magukkal vitték a lefegyvérzett Fiáth Pompeius főhadnagyot is. A század katonái a titokban tartott, sikeres szökéssel nagy előnyre tettek szert, az üldözésük katonai erővel eredménytelennek látszott. Ezért Lenkey János - aki a század szökéséről nem tudott -, Kalliáni dandárparancsnoktól azt a parancsot kapta, hogy siessen a huszárszázad után, s hozza vissza a katonákat az állomáshelyükre. Lenkey Nadworna (ma: Nadvornaja, Ukrajna) érte utol a huszárokat, ahol éppen abrakoltak, de a kapitányt elfogták az előőrsök. Mikor azután visszatérésre szólította fel egykori beosztottjait, egy huszár a fejének szegezte a karabélyát, s agyonlövéssel és megkötözéssel fenyegette meg a századost. A többiek viszont azt mondták, hogy a kapitányra élve van szükségük, tartson velük, s ők élnek-halnak érte, ha pedig önként nem akar velük menni, akkor erőszakkal is magukkal viszik. Lenkey engedett a nyomásnak s a katonáival tartott. A szökevények útja Magyarország felé vezetett. A legelső magyar település a Máramaros megyei Kőrösmező (ma: Jaszinja, Ukrajna) volt, amelyet elértek. 1848. május 29-én az esti órákban érkeztek meg a Fehér-Tisza partján épült Kőrösmezőre. Itt a huszárok kérésére Lenkey, hogy megóvja a századot a felbomlástól, átvette a parancsnokságot. A század szökéséről Lenkey kapitány részletes jelentésben számolt be. Innen tudjuk, hogy a Lenkey-század a megérkezéskor, a kapitányával együtt 131 emberből állt, akik 137 lóval érkeztek meg. A Lenkey-század állomáshelye Mariampol és Kőrösmező közötti távolság 17 mérföld volt. Egy régi magyar mérföld még 11,3 km volt, viszont az azidőben használt újabb magyar mérföld átszámításánál egy mérföldet 8,35 km-rel számolhatunk. Eszerint a 17 mérföld = 127,95 km, amelyet kereken 130 km-nek vehetünk. Ezt a 130 km-es távolságot a század 21 óra alatt tette meg. Ez a menetteljesítmény a korban is kiválónak számított. Összehasonlításul érdemes felidézni H. Moser svájci utazó 1883-ban jegyzett adatát, amely szerint a türkmén lovasok 20 órás lovaglással, sík terepen 213 km-t tudtak me g- tenni. 1866-ban az Éger-Pest között menetszerűen közlekedő négylovas delizsánsz 13 óra alatt ért a fővárosba, úgy, hogy váltott lovakkal tette meg a 130 km-es utat. A század sikeres szökését és gyors átjutását a Kárpátokon , egy a források szerin t Druzbaczky, Druzbáczky, Drusbáczky György vagy Druzsbáczky György néven említett domonkosrendi szerzetes segítette. A róla szóló tudósítások mindegyike hangsúlyozza Druzsbáczky György szerepét a Lenkey-huszárok hazajutásánál, s úgyszintén kiemelik a forradalom és szabadságharc alatti tevékenységét is. Druzsbáczky György személye nem volt ismeretlen a Lenkey-huszárok körében, mert azidőben Mariampolban volt fehér dominikánus, sőt volt a Lenkey-század „regimenpátera”, mai kifejezéssel tábori lelkésze. Pályafutásáról, ami fordulatokban gazdag és tevékeny életutat takar, a mai kor embere keveset tud. Podolinban született, magyar isk o- lákat végzett, majd Galíciában szolgált papként, majd ugyanitt utóbb domonkosrendi sze r- zetes lett, ez a lengyel származású férfi. A Lenkey-századdal Magyarországra jött, s mindvégig részt vett a forradalomban és szabadságharcban tábori lelkészként. Ez utóbbi tev é- kenységéért 1849 után ötévi várfogságra ítélték, amelyet Josefstadtban töltött ki. 1854-ben került - mintegy „büntetésként” - a bukovinai Istensegíts községbe (ma: Tibeni, Románia) plébánosnak. Innen 1856-ban áthelyezték Józseffalvára (ma: Vomicenii, Románia), mert korábbi szolgálati helyén rál őttek. Ez az egyébként nem túl képzett, magyarul és latinul is nehezen fogalmazó plébános, igazán sokat tett a bukovinai magyarokért. Józseffalván a szegényes fakápolna helyébe kőből emelt templomot a hívek segítségével. Az 1860-as 66 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
