Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Kossuth Lajos egy Egerben őrzött levele margójára
(Brzezany) közelében tartózkodtak. Az ezredesi osztály, azaz az ezredes közvetlen irányít á- sa alá tartozó 2. század katonái Lenkey János kapitány vezetése alatt egy Dnyeszter parti kisvárosban, Mariampolban (ma: Kamenyec-Podolszk, Ukrajna) kaszárnyájában nyertek elhelyezést. Majd amikor a galíciai lengyel forradalmi megmozdulások elkezdődtek, Lenkey századát is átvezényelték a dandárparancsnokság központjába, Stanislauba, úgymond a „ lázadó lengyelek megfékezése végett”. Ideérkezve a Lenkey-huszároknak kezdetben nem tetszettek a fegyveresen sétáló polgárok, nemzetőrök, s a rendfenntartás során össze is különböztek velük. Azt, hogy a polgárok és a magyar katonák viszonya később megváltozott, az Lenkeynek köszönhető. A kapitány parancsba adta a huszároknak, hogy a nemzet őröket nem szabad bántalmazniuk, „ mert a lengyeleknek ezt a szabadságot ő Felsége adományozta, s nekik magokat fegyverben gyakorolni szabad. ” Ezután hamarosan barátkozni kezdtek a polgárok és a magyar huszárok. Ez olyannyira ment, hogy utóbb a huszárok mentéjén is felt űntek a kokárdák. Mi lehetett az oka, hogy Lenkey szimpatizált a lengyelekkel? Ezt több személyes momentum és körülmény egybeesése erősítette nála. Először is 1835-től élt Galíciában, közelről ismerhette a körülményeiket, s ugyanakkor jól beszélte a nyelvüket is. Ezidőben Lenkey kapitány hevesen udvarolt egy lengyel grófnőnek, Szerafma Potockának, akit később 1848. június 16 - 1849. augusztus 5. közt valamikor el is jegyzett. Rokonságában is volt lengyel, miután unokatestvére, Lenkey Emma is egy lengyel menekülthöz ment férjhez, Peregriny Elekhez, aki 1849-ben Magyarországon kultuszminiszteri tanácsos volt. Történt eztán még 1848 tavaszán Stanislauban, hogy egy alkalommal a lengyel tüntetők és a kivezényelt gyalogság összeütközött. A fegyveres incidens során 30 sebesült mellett egy fiatal lengyel - egy bizonyos Hotsovszky név ű férfi - meghalt. Ez az összeütközés a hadseregen belül politikai üggyé lett, éppen a fiatalember temetése miatt. Azon ugyanis részt vettek a Lenkey-huszárok. Lenkey János 1849-ben Aradon tett vallomásában ez olvasható erről az esetről: ,,az áldozat testvérei fölkértek bennünket, hogy a koszorúvivő lengyel hölgyek mellett lépkedjünk, a gyászkíséretnél, s ezt a legnagyobb Hiedelemmel a legszentebb érzéstől áthatva teljesítettük is... igen pompás temetést rendeztek, minket, tiszteket is meghívtak rá, és több más tiszttel együtt én is megjelentem, elsősorban azért, hogy a megbékélést előmozdítsam. Sajnos előzetes tudomásom nélkül néhány huszárom is megjelent, hogy gyertyájával kísérje őt, néhány lépésnyire vigye is a holttestet, de én ezt azonnal megtiltottam... ” Osztrák szemmel nézve ez igen furcsa gyászmenet volt, amely valójában felért egy hivatalosan támogatott tüntetéssel. A dandárparancsnokság az esetre felfigyelt. Majd, am i- kor a nemzetőrség lefegyverzése ellen szervezett tüntetés alkalmával a kivonuló magyar huszárok nem rántottak kardot, hanem mozdulatlanul álltak, ezért Lenkey kapitányt a le n- gyelek megéljenezték. Ez után az eset után a dandárparancsnok jelentést tett a területi p a- rancsnokságnál. A huszárszázad ellen a lengyelekkel történő összeesküvés gyanúja miatt vizsgálatot rendeltek el. Ennek során a huszárokra ténylegesen semmit sem tudtak rábiz o- nyítani, de Lenkey János századost - hosszú, 27 éves szolgálati ideje alatt - első ízben 6 napi áristommal fenyítették meg. Lenkey János 1848. május 20-án jelentkezett gr. Paar cseh származású ezredesnél, s 1848. május 27-én, vagyis a hat napos fogda letöltése után ment vissza Stanislauból Mariampolba. Lenkey huszárszázadát pedig leváltották Stanislauban, s 1848. május 13-án visszaküldték Mariampolba, s a helyüket másik század töltötte be. A Lenkeyt kihallgató gr. Paar ezredes, aki Lenkey szerint durva és becsmérlő kifejezésekkel illette és nem fékezte magát a magyarok szidalmazásában sem. Paar ezredes 64 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
