Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)

1998 / Különszám - Csiffáry Gergely: Kossuth Lajos egy Egerben őrzött levele margójára

Losonci Miklós

Hull a harang

fénnyel, árnnyal

öblös hangja

suhan a rejtélyes jövő.

házra, nyájra,

Sűrű, szálas zápor

alkonyaira.

ustorozza az udvart,

Bimm, bamm,

tócsa, vízözön,

hajló rozs,

mire ébredünk holnap?

kopasz csirke

Zsendül a fű,

szalad

gazba roskadt kunyhó,

kotlóshoz.

árokparton terített asztal,

Illatos szellő

szalonna, kenyér, hagyma és só.

simogat,

Kondul a harang,

Petőfi Sándor!

végigcsurog lágyan

Dalt fakasztott

harmatos réten,

Szalkszentmártonban

érett napsugárban.

szerelemről,

Bődül a szomjas marha,

szabadságról.

röfög az ól,

Neszező estében

Rittyent a kis kondás,

gurul a harangszó,

bitangol a kukoricásban

villanás:

a nagy kan

Nagy pelyhekben

valahol.

hull a hó.

Hova szállt

Cammog az ökör,

a Petőfi-idő?

porfelhő.

Tétován, amit nézett,

Köd, zúzmara,

az a rojtos felhő?

vadrepcés,

Szinte minden

fácántyúkot

ittmaradt,

rejtő mező.

kis gyík,

Ősi por,

tölgy,

időtlen sár,

harmatos erdő.

méhzümmögéssel

Bimm, bamm,

érkezik a nyár,

szól a harang,

Petőfi előtt,

fecske cikázik

Petőfi után.

most is,

Tüzes napkorongot

akkor is, búcsúztat a harang,

szabad.

riadt tapsifüles

Málnaízü dél,

barázdában szalad.

ropogó cseresznye,

Gölöncével

dülöngél a hajcsár

a pásztor,

borízű este.

baktat

Bajszos bácsi kerüli, a szomszéd

ez már a jelen,

majorságból.

Petőfi szobra előtt

Kolomp, harang, duda, csengő,

kalapot emel.

Új Hevesi Napló

59