Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / Különszám - Lelkes Miklós: Petőfi
öclhcé StHiíilóö Március volt, esős-borús, de mégis felmosolygott győzelem-arcú nap. Nap, melyben akkor csillagok ragyogtak: hit-csillagok, hogy nemzet, nép szabad. E hit korán jött, mint annyiszor máskor, Zászlók követték, ömlő vér, halál, s a Költőbe a dárdát beledöfte kozák kézzel a dölyfös, messzi cár. A vereség oly jótékony lepelként burkol be múltat, költőt. Látszatot ünnepel ma is az ünnep. Szoborként áll a téren virágdíszes halott. A vereség lepel. Fedi: a lényeg - ha győzelem jön, szétválik az út, gőg-palotába visszatér a gazdag, szegények előtt becsukott kapuk. Költő, ki egykor igazságot szóltál, fegyelmezetlen, de nyílt és szabad! Hadd kérdezzem meg szomorú mosollyal: mint viselnéd a mai láncokat? Lánchordó lennél: aranylánccal ékes, s várná alfeled bársonypuha szék? Vagy szónokolnál a Szegények Földjén jövőről, mit rejt nincsen, messzeség? Hidd el nekem, hogy áldott volt a dárda, s rosszakaróként jótfevőd a cár, mert amit adott egy kozák kezével, lehet-e több: a győzelmes halál? 26 VIII. évfolyam 1848-as különszám - 1998
