Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - KÖZÉLET - V. György Ágnes: Októberek ürügyén
Apám, aki Buchenwald-Colditzban volt deportált, azt mondta (amíg élt), hogy ő nem nézi meg ezt a témakört, sem hazai, sem külföldi változatban.- Miért? - kérdezték tőle.- Mert nézzék a gyilkos urak! - felelte. Csakhogy a "gyilkos urak" nem nézik!... Egy darabig féltek a megtorlástól, aztán elszemtelenedtek. A fasizmus, a hétköznapi és a rendkívüli is, úgy elharapózott a világon, hogy már fel se tűnik. Vagy legalább is nem annyira. Nálunk például sokan siratják az 56-osokat, akik éppen október 23-án robbantották ki mozgalmukat, de már senki se emlékszik arra, hogy ugyanezen (!) a napon robbant be a Szálasi-uralom is, 1944-ben. Merő véletlen lett volna ez a naptári egybeesés? Nem hiszem! És hogy 1938-1945 között 600.000 (hatszázezer) magyar zsidót és további 40.000 baloldalit és kisebbségit bántalmaztak, tettek tönkre és üldöztek, addig az 56-osok létszáma mindennek összesen az 1(! )százalékát se tette ki. Mégis folyamatosan mártírként kezelik magukat, sőt tömegeket emlegetnek, a 300 halott nevében. Ami természetesen tragikus és borzalmas, de arányában annyi, mint egy vasárnapi autóbaleset-sorozat az Egyesült Államokban. Már az se feltűnő, hogy Európa zsidóságától egy-egy náció, ötven év alatt egyszer kért bocsánatot és követte meg őket, míg az 56-osokat minden évben kétszer-háromszor megkövetjük. Egyes ellenzéki, azaz egyenesen ellenséges pártvezértől már az is elhangzott, hogy még ez is kevés, a közvélemény nem foglalkozik eleget 56-tal. A második világháborúban elesetteket, a katonai hősöket is beleszámítva, se emlegették annyiszor, mint ahányszor az elmúlt 8-9 évben az 56-osokról és a szovjet kizsákmányoltjairól szó esett! Európában összesen hatmillió zsidó pusztult el Hitler ármányaként... A Gulágon és a KGB börtöneiben párezren sínylődtek és pusztultak el, mégis Sztálint is tömeggyilkosnak kezelik. De hogy a második világháborút nem az oroszok kezdték el, hanem a németek, és az oroszok éveken át csak védekeztek és pusztultak, mire erőre kaptak, illetve mire a "Szövetségesek" is hajlandók voltak közbelépni és segíteni őket - ezt már legtöbben elfelejtik!... Hogy a második világháború befejezése óta, a világban 200 kisebb, lokális háborúskodás, vérengzés, zsarnoki kényuralom és tömegpusztítás folyik, és hogy mindez a fasizmus folyománya, sőt egyenes következménye, erről kevés szó esik! Akik viszonylagos békében élnek, elfogadják, hogy mindaz messze van, hogy nekünk úgysincs ráhatásunk az eseményekre, s hogy ezek lényegében csak hírek a TV- ben, vagy a rádióban, amit ki is lehet kapcsolni és akkor mi már védettek vagyunk! Higgyék el, nem a kommunizmus kísértete járja be Európát - és a világot -, hanem a fasizmusé! A drogfogyasztástól a szexuális aberrációkig, a skalpfejűektől a bombát dobálókig, a láncos, bőrruhás, motoros agresszorokon át a temetőrongálókig, az autótolvajoktól a nincsteleneknek álcázott kukarablókig, akik torzonborzan és hullarészegen a békés lakosságot fenyegetik éjjel-nappal, és ha nem találnak, hát rombolnak, tömek-zúznak, pusztítanak, a családi apró fészkekben éppúgy, mint a nemzetközi vonatokon, akik nagygyűléseken nyíltan fasiszta jelvényeket hordanak és fasiszta jelszavakat skandálnak szerte a világban, akiknek semmi se szent, mert már nincs olyan vallás, felekezet, gyülekezet, se morális, etikai gátlás, ami megfékezhetné őket. Fanatikusak és l'art pour fart anarchisták. A Minden és a Semmi ellen lázadnak, élvezetből, szórakozásból, Istentől való elrugaszkodottságból... Emberek, vigyázzatok! Ne engedjétek!... Talán még időben vagyunk! 44 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. febmár
