Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
losonci TIOíRfós Egerből indult... JDargcq? üctfos kinetikus dfmaí Ady szavait kölcsönözve, módosítva egyben, Dargay Lajos a példa, hogy Eger is rajthely, ahonnan el lehet jutni az Óceánba. Minden pont ér, csermely, melynek tenger lehet a folytatása, hírben, teljesítményben, értékben. Dargay Lajos művészete már minőség; a világmérték jelzése éppen Schöffer Miklós átható képi nyitánya miatt, annak árnyékában még időt igényel. Története dióhéjban annyi, hogy 1942-ben született Pélmonostoron, Schaár Erzsébet és Vilt Tibor tanítványaként került Egerbe, ahol a Tanárképző Főiskolát 1972-ben végezte el, ezután közvetlenül Párizsban Schöffer munkatársa. Fölemelő, hogy Nicolas Schöffer párizsi és kalocsai tornya nyomán Dargay Lajos hét méter magas krómacélból és üvegből szerkesztett Kibernetikus fénytornyát 1978-ban fölavatták Egerben. Most, 1998. augusztus-szeptemberében a budapesti Ernst Múzeumban láthatta a közönség önálló kiállítását. Dargay Lajos az egész kinetikus mozgalmat folytatja munkásságában, műveiben, így Mondrian tagolás arányait is számbavette, Moholy-Nagy László racionalizmusát, Vasarely színmezőit Schöffer szellemes mobiljait. Több forrásból meríti indítékait úgy, hogy a futurizmus mozgásalapelveit is tovább teremti. Rajthelye Eger, a főiskolai stúdiumok, melyek alkalmat adtak számára, hogy elmélyüljön Calder alakzataiban, a világ új arculatának képzőművészeti szükségleteiben. Toronyálma Bábel, Eiffel, Ady, Tatlin, Schöffer nyomán alakította ki egyéni szerkezetét, úgy, hogy Soulages sűrítő tömbjei is érvényesülnek testesülő képzeletében. E szoborgépek szépek. Figyelnek Szabó Lőrinc intelmére, miszerint ne legyen az ember „acélbelü roppant szerkezet”, gépies szörnyeteg, lelketlen lény, amit Picasso jelölt gyilkos gép-katonáiban. Dargay Lajos József Attila nyomán „kezes állattá” szelídíti a gépet, szoborrá nemesíti, ünnepli, mint Léger a biciklit. Ő szép gépet formál, az emberi gondolat teremtményeként villantja föl számunkra, mintha növények lennének. Virulensek. Az emberi tér kertjének virágai gép-plasztikái. Dargay Lajos plasztikai alakzatai olyan fantáziadús mobilok, melyek különböző mozgást végeznek sajátos hangok, hangzások közben, nyugalmat keltő állóstruktúrák és mozgásba lendülő szobrok egyben, megnyugvást és lendületet keltenek, gondolkodást, tettet serkentő fantáziánkban. Korongok, fémlapok, forgó testek tömkelegében mozdul nemcsak a Dargay által szerkesztett gép, hanem immár általa elménkben az új eszme, miközben gyönyörködünk a forma tömör jelrendszerében. Bruno Walter kérte muzsikusait a Linzi szimfónia vezénylése előtt, hogy csöndesebben szólaljanak meg a hangszerek, még csöndesebben, hiszen ez Mozart lelkülete, szellemisége, a csönd e zene fedezete, s ehhez hasonlóan Dargay Lajos alkotásai szintén e csöndességet keltik bennünk, igaz, paradox módon, a sikoly csöndjét, mert formái úgy csöndesednek, hogy kiáltanak. Ellentmondás ez? Nem, sokkal inkább művészetének két pólusú, mégis egységes karaktere. Színeket is csatol mobiljaihoz, sűrű szürke és könnyű fekete tónusokat, ezüst és rozsdavörös árnylatot, a Calder nyomán piros tömböket, savoKat, nyaiauokat ís, inasuGi e 70 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december -
