Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
nak, a Fuorcontrasti kastélynak a lebontatását. Nem mondható ő kevésbé bőkezűnek, de anyagi áldozatkészségét a tudomány fellegvárának kiépítésére fordította, nem annyira egyéniségét, mint inkább törekvéseinek tárgyiasult eredményét igyekezett középpontba állítani. A Líceum épülete, benne a csillagvizsgáló s a reprezentatív bibliotéka: ez fémjelzi elsősorban Eszterházy korát és célkitűzéseit. Nem véletlen, hogy a református Kazinczy Ferenc is a püspök egyéniségének szerénységét, de ugyanakkor alkotásainak monumentalitását emelte ki, amikor egri látogatásainak benyomásait vette számba. A 18. századi magyarországi irodalmi műveltségről szóló monográfiájában Bíró Ferenc azt állapította meg, hogy a szellemi életnek ekkor még nincs kialakult országos központja, a kultúra és tudomány műhelyei egyelőre még a különböző vidéki központok, főként azok a városok, amelyek jelentősebb egyházi vagy világi jellegű oktatási vagy hivatali intézménnyel rendelkeznek, s így ezeknek vonzáskörében jönnek létre különféle írói csoportok. A korabeli Egert éppen az ilyen vidéki szellemi központok egyikeként jellemezhetjük. A könyvnyomdával, impozáns könyvtári gyűjteménnyel, jogi és teológiai képzéssel, európai színvonalú barokk építészeti és művészeti alkotásokkal rendelkező város a hagyományőrző konzervativizmus és a tudományokat tisztelő progresszió együttes jelenlétének ismérveit mutatja ekkor, s éppen e tulajdonságok révén vált Eger szellemi arculata sok tekintetben hasonlatossá más püspöki székhelyekéhez, közülük is leginkább talán Pécs, Győr, Veszprém, Vác helyzetéhez. Eszterházy Károly halála (1799) után új korszak kezdődött Eger történetében. Öt évig a püspöki szék betöltetlen maradt, majd az egyházmegyét érsekség rangjára emelte VII. Pius pápa bullája 1804-ben. Az egri érsek metropolitai hatásköre négy püspökségre terjedt ki az átszervezés szerint: a rozsnyói, a szepesi, a kassai és a szatmári püspökségek tartoztak hozzá, így végeredményben az egész észek-keleti országrészre kiterjedt szellemi kisugárzása és irányítása. Elsőként Fuchs Ferenc mindössze három évig töltötte be az egri érseki tisztséget, majd halála (1807) után Fischer István következett a dignitásban. Róla nem sok említésre méltót jegyzett fel a helyi művelődéstörténet, inkább csak a városi ön- kormányzattal folytatott vitái váltak ismertté, s mivel a város a Napóleon-féle háborús helyzettel összefüggő infláció következtében is súlyos anyagi gondokkal küzdött, a művelődés terén újabb eredményekről ekkor nem lehetett szó. Csak 1826-ban került az egyházmegye élére Pyrker János László személyében ismét olyan főpap, aki fényes betűkkel írta be nevét a város és a régió történetébe. Az ő idejében ismét nagyot lendült előre a város műveltségének és iskolakultúrájának ügye. A következő korszakok és nemzedékek számára az volt a kérdés, hogy az erősen centralizálódó, fővárosközpontúvá váló magyar szellemi életben Eger a vidéki városok mindegyikét fenyegető provincializmus felé sodródik-e avagy megőrizve hagyományos értékeit, tovább tud-e majd lépni a regionális szellemi centrummá válás útján. Erre a kérdésre viszont már a város múltjának újabb fejezete, modem kori művelődéstörténete hivatott válaszolni.* * Az egyházmegyei könyvtárosok országos konferenciáján Egerben, 1998. június 23-án elhangzott előadás rövidített szövege. A téma részletező feldolgozását vö. Bitskey István: Püspökök, írók, könyvtárak. Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban, Eger, 1997 (Studia Agriensa, 16). 28 VIII. évfolyam 6. szám — 1998 december
