Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „Az üveghegyeken túl…”
középkori üvegeket, ha az üveg középkori újrahasznosítási gyakorlata következtében összeolvasztották a tengerparti eredetű nátrium-, illetve szárazföldi eredetű káliumüveg- törmelékeket? Az előzőekből még egy következtetés levonható. Ha a régészeti ásatások során kevés üveglelet kerül a felszínre, ennek talán az is oka lehet, hogy a tört üveget összegyűjtötték az üveghegyeknek nevezett helyeken, valamint más esetekben az üvegolvasztó telepek (Lásd: Diósgyőr, Diósjenő) közvetlen közelében és azután újra feldolgozták a XIII-XVI. század során. Az üveggyártásnál előbb ismertetett középkori környezetkímélő technika, az üvegtörmelék egyfajta összegyűjtése s újrahasznosítása - mint gyakorlat - a kora újkorban teljesen eltűnik. Helyesebben csak az üvegolvasztó kemencék körül felhalmozódó üvegtörmelék összegyűjtéséről tudunk. Például Párádon 1820-ban kéthetente gyerekekkel gyűjtették össze az üvegcsűr körül elhullott tönneléket, mint azt az Orczy-uradalom 1820. évi számadáskönyve bizonyítja. Az általános gyakorlat az, hogy a huták körül keletkező törmeléket a szlovák munkásokkal dolgozó XVIII-XIX. századi Szuhahután vagy Nagyvisnyón - az ún. hutyinszkónak nevezett törmelékdombra hányták, amelynek újrahasznosítására nincs adatunk. Egyébként a Szuhahután 22 és Nagyvisnyón 23 a régészeti kutatás éppen a hutyinszkó nak nevezett törmelékdombot találta meg, s annak érintetlen állapota is igazolta, hogy tele volt a hosszú idő alatt felhalmozott üvegáruk töredékeivel. Miért tűnik el az iparágban a hulladék anyag összegyűjtésének s újrahasznosításának a gyakorlata? Valószínű, hogy a korai középkorban, amikor az üveg drága volt és viszonylag keveset állítottak elő, érdemes volt összegyűjteni. A XVII-XVIII. századtól megnő az üveggyártás volumene, nő az üvegtermékek piaca, s olcsóbbá válik az üveg. A piac mind növekvőbb igénye gátlástalanabbá teszi a gyártókat. Nincs idő, pénz, vállalkozó az üvegtörmelék vagy a használatból kikerülő üvegáru összegyűjtésére és újrahasznosítására. 24 Ide tartozik, hogy a XIX. század derekától a mesterséges szóda, a széntüzelés elterjedése, az 1870-es évektől a regeneratív gázfűtésű kemencék bevezetésével a korábban rendkívüli erdőpusztítással járó fafelhasználás megszűnt. Az üveggyártás gyáripari korszakában az erdőpusztulással járó fafelhasználás megszűnt. Az üveggyártás gyáripari korszakában az üvegáru olcsó tömegcikké válik. Miután nincs piac- vagy nyersanyaghiány, amely korlátot szabna, az újrafelhasználás igénye időben még távolabbra tolódik. Azt gondolom, hogy a környezeti károk, településeink szeméttelepein tonnaszámra felgyülemlő üveg, a környezetszennyezés megakadályozása nem kizárólag üzleti kérdés, hanem elsősorban létkérdés. Ezért egész korábbi, természettel kapcsolatos gondolkodásunk megváltoztatására, ún. paradigmaváltásra van szükségünk. Zárógondolatul annyit, hogy úgy tűnik, a népmesékben előforduló üveghegyeken túl... szófordulat nem a mesemondók fantáziájának a szüleménye. Ez annak az országszerte elterjedt középkori környezetkímélő s takarékos, az üvegtörmelék újrahasznosítására törekvő gazdálkodásnak a máig élő emléke, amely szoros kapcsolatban állt a korai üveggyártó iparunk születésével és elfelejtett gyakorlatával.25 Napjainkban a környezetünket elborító üvegtörmelékkel s hulladékkal, a hulladékban rejlő értékes nyersanyagok újrahasznosításával sürgősen kell valamit kezdeni, azért, hogy a környezetünket ne az ember által emelt szemét- és üveghegyek csúfítsák el... Üj Hevesi Napló 39
