Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
EEET ES TUD0MAME SRűucítéég c§ tiibuiitnii)) a Imrultlt ©gerben A 91 éves török uralom alól felszabadított egri egyházmegye püspöke, Fenessy György 1688 márciusában látogatást tett székvárosában, azt azonban még korántsem találta alkalmasnak arra, hogy rezidenciáját Kassáról ide visszahelyezze. Mint ismeretes, az egri püspökség Kassán töltötte a kényszerű menekülés éveit, s a 17. század második felében ott jelentős eredményeket ért el a rekatolizáció terén, a Kisdi Benedek püspök által alapított szeminárium biztosította a papi utánpótlást, s a megszokott környezet egyelőre több biztonságot nyújtott az egyházmegye kormányzása számára, mint amennyit a frissen birtokba vett egri székhely adhatott volna. Nem sietett tehát a püspök a visszatelepüléssel s ebben a kellő dinamizmus hiánya csakúgy közrejátszhatott, mint az indokolt óvatosság, a politikai helyzetből adódó bizonytalanságérzés. De ha az egyházfő nem is, a különféle szerzetesrendek annál buzgóbban igyekeztek az újonnan visszaszerzett városban megvetni lábukat s megerősíteni pozícióikat. Az egykori keresztény templomok helyén berendezett dzsámikat és mecseteket a ferencesek, jezsuiták, minoriták és szerviták igen hamar birtokukba vették s átalakították, ill. visszaalakították eredeti rendeltetésüknek megfelelően, majd pedig az egyházmegye kanonokjai közül is mind többen költöztek be a számukra biztosított Káptalan-sor (mai Knézich utca) házaiba, amelyek a ma is álló minaret lábától északi irányban sorakoztak. Az újjáépítés kemény munkája, a város és egyházmegye életének újjászervezése határozta meg a 17. század utolsó évtizedének egri eseményeit, ekkor dőlt el az is hosszú viták után, hogy a szabad királyi városi rangot nem kapja meg a település, mivel a püspök érvényesíteni tudta földesúri jogait egy középkori okmány gyűjtemény (Liber Sancti Johannis) alapján. Püspöki-földesúri kötöttségekkel, annak minden hátrányát szenvedve, ámde kétségkívül meglévő előnyeit is élvezve érkezett el a város a századfordulóhoz. A Fenessy György halála után kinevezett új püspök, Telekessy István vállalta a végleges visz- szaköltözéssel járó nehézségeket és viszontagságokat, a kassai száműzetésből az egri székhelyre történő visszatérés megszervezését. A rezidenciául kijelölt épület ekkor lakatlan volt, felújításra szorult, a püspöki jövedelmek behajtásáról szó sem lehetett, az egyházi birtokokat idegenek tartották kezükben. Mégis ekkor, Telekessy Egerbe érkezésével, 1699. október 28-án vette kezdetét az az új korszak, amely egy teljes évszázadon át tartott, s amelynek során - Kassa jelentőségének némi lassú csökkenése mellett - Eger a felső-magyarországi régió katolikus műveltségének, oktatásügyének és könyvkultúrájának elsőrendű bázisává emelkedett. A 18. századot a négy püspök korszakának, az egri barokk kiépülésének időszakaként szokás jellemezni, s nem alaptalanul: amit Telekessy elkezdett, azt Erdődy Gábor, Barkóczy Ferenc és Eszterházy Károly teljesítette ki a tervszerűség és folyamatosság jegyében. Ha nem így történt volna, aligha válhatott volna a város az újabb századfordulóra szellemi központtá, iskolavárossá, művészeti látványossággá. Aligha véletlen, hogy a 18. század Eger történetének leginkább feltárt, legtöbbet kutatott, legjobban ismert időszaka. Nem csupán a levéltári források megmaradása és ren24 VIII. évfolyam 6. szám - 1998 december
