Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: „Az üveghegyeken túl…”
(kora tavasszal vagy ősszel) a légvonalban mintegy 50 km-re lévő Sopronból már jól látható. Hasonló jelenségként saját tapasztalatból tudom, hogy ritkán, rendkívül tiszta, páramentes időben a Magas-Tátra hó födte csúcsai is láthatók az Alföld szélén fekvő Mezőtárkányból vagy a hegyek lábánál épült Egerből. Másik elképzelés szerint az üvegvárakról kaphatta a nevét az üveghegy. Könyöki József a magyar várakról írt könyvében említi az üvegvárakat. Szerinte ezek építése Európában mindenütt elterjedt. Építése során az ilyen várat lazán rakott kőfallal vették körül, kova-, trachit-, porfir-, gránit- és bazaltkőből. A sáncok, illetve várfalak szerkezetét általunk nem kellőképpen ismert módon rakták össze, s a falban lévő fa mennyisége elegendő lehetett ahhoz, hogy megfelelő égetési technika alkalmazásával a fal kőzetanyaga kívül és belül részben összeolvadt s ezáltal az építmény erősebb, ellenállóbb lett. Az ilyen gátvárakat üvegvár néven emlegetik. Könyöki is talált ilyen összeolvadt bazaltkövet a Bors vezér által épített Zólyom megyei szélnyei várban, vagy a Liptó megyei Potomyán. 8 Minden esetre különleges, nem mindennapi építmények lehettek, s létezésük megragadta a mesemondók fantáziáját. E mesterséges kiégetés építési gyakorlatához közel hasonló lehetett az, amikor a fából-földből-kőből emelt sáncok egész földtömegét kiégették, s ennek eredményeként vörösre égett sáncmag keletkezett. Ilyen vörös sáncok kerültek elő többek között Sopronban, a Heves megyei Gyöngyöspatán, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sályban, s az ungvári Várhegyen folytatott régészeti ásatások során. Keletkezésükre vonatkozóan, hogy mesterséges eredetűek avagy véletlen égések, gyulladások alkalmával jöhettek-e létre, a szakemberek véleménye megoszlik. Az üvegvárak keletkezése és a vörös sáncok problematikája, mint különleges építési gyakorlat, kétségtelen, rokon vonásokat mutat, s ezért említettem meg mindkettőt.9 Az üveghegy fogalmának keletkezésével kapcsolatban előbb elsorolt elképzeléseket nem tartom kizártnak, de mindemellett nem tartom eléggé meggyőzőnek sem. Korai üvegiparunk kutatása és anyaggyűjtése közben bukkantam egy sajátos fogalomra, nevezetesen az üveges vagy üveghegy hatámevekre. Ez az elnevezés megtalálható napjainkig a Hegyalján fekvő Monok, a Bükk lábánál épült Eger s a Mátra előterében várossá lett Gyöngyös hatámevei között. Az üveges hatámév Egerben már 1577-ben felbukkan 10 1592-ben üveges formában fordul elő n, s mindkét esetben a szőlőhegyek felsorolásában szerepel. Tovább él az elnevezés a hódoltság idején Iveges vagy Iweges változatban szintén szőlőhegy elnevezésként. 12 Napjainkban ez a név már így ismeretlen, viszont helyette az Üveghegy ma is élő földrajzi név. Az Üveghegyen épült fel Egerben a Gyermekváros, a Mentőállomás és a 12.SZ. Általános Iskola. Az Üveghegy a mai Könyök, illetve Ráchegy utcák által határolt területet öleli fel. Az Üveghegy Gyöngyösön a Pásztó felé vezető műút menti területet, továbbá a Zsidótemető környékét jelöli. A történelmi Magyarország más területén is találhatunk hasonló elnevezést. Pozsonyban a város szőlőhegyei között említik 1494-ben a Glaserl helynevet. 13 A Glaserl kifejezés az üveges szó kicsinyítőképzős formája, ezt a németben az "l" betű jelzi, s ezért üvegecske jelentésű. 1683-ban a szőlőtermesztésről nevezetes Pozsony megyei Szentgyörgy szabad királyi város hatámevei között szerepel Glaser = Üveges helynév.14 Az elnevezés érdekessége, hogy valamennyi településnek - Monok, Eger, Gyöngyös, valamint Pozsony és Szentgyörgy - van két közös vonása, nevezetesen: szőlő- és borkultúrájukról híresek, továbbá a hatámevek minden esetben szőlőhegyet takarnak. Az üveges, illetve üveghegy hatámevek középkori gyökérnek. Elgondolásom szerint mint a 36 VIII. évfolyam 1. szám - 1998. február
