Új Hevesi Napló, 8. évfolyam (1998)
1998 / 4. szám - KÖNYVSZEMLE - Cs. Varga István: Máter Juhász könyvének margójára
- Minden filmemet szeretek, amit Fábri Zoltánnal együtt készítettem. Nagyon jó munkatársi kapcsolat volt közöttünk. Mindent megvitattunk, időnként össze is kaptunk, de soha nem komolyan. Tiszteletben tartottuk egymás elvárásait, óhajait.- Az eredmény pedig a magyar kulturális örökség része... Hogy érzi magát Egerben? Szívesen jön ide vissza?- Hát persze. Eger a gyerekkorom világát is jelenti nekem, a nagy játékokat, amikor a barátaimmal együtt nagy pincelátogatók voltunk.- Hogy-hogy?- Eger alatt óriási pincerendszer húzódik. Az én időmben még ennek nagyobb része volt járható, mint manapság. Elfoglaltunk magunknak egy részt belőle és berendezkedtünk. Az édesanyám jött rá, hogy mit játszunk, mikor egyszer észrevette, hogy eltűnt az egyik konyhaszék. Én ugyanis levittem az alagutunkba. Akkor jól elnáspángoltak. De nemcsak ezt jelenti nekem Eger. Itt mindig itthon érzem magam. Mikor ide jövök, hazajövök. Kellemes, jó az atmoszférája, és igen szép, ápolt a külleme. Ahányszor hazalátogatok, mindig szépül rajta valami. Biztosan jó kezekben van, szépen gondozzák.- Mi a véleménye a most bemutatott és bemutatásra kerülő filmekről? Hogyan látja a modem filmgyártás helyzetét és termékeit?- Nagyon szép terméssel jelentkeztek az idén is. Sára Sándor filmje kiemelkedő teljesítmény. De ezeket a mai értelmetlenségeket én már nem nézem meg. Nem tudom, minek pazarolják rájuk a filmet. Erőszak, krimi, mübalhé művészi mondanivaló híján... távol állnak tőlem. De a Makk Károly filmjét feltétlenül nézze meg. Ezt örömmel hallom egy vérbeli filmestől, akinek a véleménye mégis csak meghatározó. Hosszú évtizedeken keresztül jelentett igényt, stílust, művészi értéket mindaz, amihez hozzáért, amire csak ránézett. Tanítványainak légiója adta tovább mindazt a szépséggel, esztétikummal való kapcsolatot, melyet Illés György úgy tanított meg nekik, hogy közben mindenki autonóm egyéniség maradhatott, és így jóval többet adhatott társainak is, és a nagyközönségnek is. Több mint fél évszázados filmgyári munka áll mögötte. Amit tesz, látszólag az anyagi síkon mozog, hiszen filmszalagra rögzít mozgást, fényt, színeket, embert, tájat és minden más egyebet, ami világunkban látható. De vajon mi határozza meg azt a látásmódot, melynek segítségével a nagyvárosi szürkeségből élet és dokumentum lesz, a vízen csillogó fényekből költészet, a tehetséges kezdőket pedig sorra úgy indította útjukra, hogy csupa kiválóság lett belőlük...? Ki tudja minderre a választ? A Mindenható, aki olyan lelket adományoz az árrá kiválasztottaknak, hogy azok oltalmat és erősséget kapnak általa. A lélek adománya az ember erőssége. És aki a tanítványaiban él tovább, annak halhatatlanság a jutalma. A Filmművészeti Nyári Egyetem igen jelentős nemzetközi sikert tudhat magáénak. A jelen lévő francia, német filmszakemberek a legnagyobb elismeréssel szóltak mindarról, amit nálunk láttak (Az Új Hevesi Napló is eljutott Franciaországba, ahonnan azóta több városból is megkerestek bennünket.). Ez az esemény nyaranta olyan jelentős is lehetne, mint híres külföldi városok filmfesztiváljai (Cannes, Karlovy Vary, Velence, stb.). A város kulturális programjainak szervezői talán tehetnének ez ügyben valamit. Egy dolog viszont nem érthető számunkra: hogy lehet az, hogy az ingyenesen megtekinthető filmek nem vonzottak több érdeklődőt? India csodálatos világa rejtve maradt az egri nagyközönség előtt... Új Hevesi Napló 77
